Csak egy hang
(Írta: Ézemi)
Megjegyzés: A történetet Enya One Toy Soldier című dala ihlette; néhány sorát
magyarra fordítva fel is használtam a történetben. Ajánlom a zene hallgatását
olvasás közben is.
Jonghyun
csüggedten támaszkodott könyökén a fényes fehér asztallapon. Odakinn a szikrázó
hólepel már túlragyogta az ég estbe forduló szürkéskékjét; egyedül volt a
stúdióban, hisz’ a szentestét mindenki a családja körében akarta tölteni.
Jonghyunt is
hazavárták, ám ő képtelen volt elmozdulni az asztal mellől, míg nem alkot
valamit. Már hetek óta igyekezett egy karácsonyi dalt írni, s ezúttal úgy
érezte, Enya ünnepi albuma talán képes lesz megszólaltatni képzelete piciny,
némává dermedt harangocskáit. Azonban az órák ezen a napon is ugyanolyan
eseménytelen csendben teltek egymás után.
Mélázásba hajló csalódottsága végül
arra késztette, hogy újra és újra meghallgassa a One Toy Soldiert, ám
minduntalan csak az apró játékkatona jelent meg előtte a zord télben, aki
törött dobjával is rendületlenül, szinte robotszerű egyhangúsággal masírozik
tovább.
Ő
adja az ütemet a masírozó lábaknak,
Az
ütemet, melyet bensője diktál.
Egyszeriben
azonban ugyanaz a lágy és férfias, kristálytiszta, mégis szenvedélyes hang
kúszott füleibe, mely már a legelső alkalommal valósággal elbűvölte. Mikor
szobája magányában az ő énekét hallgatta, úgy érezte, mintha lelke egyszeriben
kiszabadulna testéből, hogy ez az éteri hang szelíd erővel kézen fogja, és
egyenesen a csillagokig repítse… és most is… A meglepettség hűvös hirtelensége
is kevéssé csillapította a forróságot, mely azonnal szétáramlott ereiben, amint
felismerte, hogy a hang tulajdonosa néhány méternyire áll tőle.
Sosem volt az a
félszeg típus, aki rá sem mer nézni egy másik férfira, de mégis… Hogy lehetett olyan gyáva, hogy eddig meg
sem kísérelte, hogy felhívja magára a figyelmét? Sőt… a tehetségét sem merte
ezidáig méltatni, pedig még arra is volt egyszer alkalma, hogy együtt dolgozzon
vele…
Egyszeriben
elnémította a gondolatok, az érzések árama, majd pedig a talány, hogy mitől
tűnhet ez az ember egyszerre ennyire szenvedélyesnek és komolynak, közelinek és
távolinak; tekintete az egyik pillanatban lángoló kávészínűnek, míg a másikban
a hűvös, kemény földhöz hasonlónak.
- Én csak egy
felvételemért jöttem, amit benn hagytam. Bocsáss meg, ha megzavartalak, csak…
olyan rég hallottam már ezt a dalt. – Jihyun magabiztos és tartózkodó
udvariasságot sugárzó vonásait mintha szétzilálta volna valami. Tekintete csak
egy szempillantásnyival időzött tovább a másik arcán, majd sietve meg is
fordult, hogy távozzon. Ám Jonghyun figyelme tudattalanul is belekapaszkodott
abba az apró, halovány szikrába, melyet tekintetében felfedezni vélt.
- Várj. Énekelnél
még egy keveset, ha szépen megkérlek? A hangod… - Szavai mintha mellkasában
ragadtak volna szíve rendezetlenné gyorsuló ütemétől, de már nem volt visszaút.
– A hangod, úgy érzem, új színt visz a dalba, amit írni szeretnék.
- Tényleg? – Azok a különös,
szabálytalanul vágott ajkak kacska mosolyra kunkorodtak az apró, ám sűrűn
sötétlő borosta alatt. – Hát jó. Ha segíteni tudok, szívesen maradok. Amúgy is
nagyon szeretem Enyát. – Férfiasan kemény vonásait egészen ellágyították
arcának elmélyülő mosolygödröcskéi. Mintha ő maga is féltve őrzött volna néhány
gondolatot, melyek azonban akaratlanul is visszatükröződtek szemei
csillogásából és ajkának görbületéből.
Ő
diktálja az ütemet a masírozó lábaknak,
Nagyon
jól tartja az ütemet,
Énekelni
akar, és reméli, hogy
Boldog
karácsonyt hoz neked.
Csak egy hang
kellett, hogy Jonghyun képzeletének havas pusztaságából a csillagos égig érő,
feldíszített karácsonyfa emelkedjen; hogy dalában a pajkos jegesmedvebocs
felkérje egy táncra a szende pingvinfiókát, s gyengéd törődéssel felsegítse,
mikor az szégyenszemre hasra esett a korcsolyapályán… S hogy egy simogató
tejeskávészín tekintet egybeolvadjon egy forrón sötétlő, mokkaszín
pillantással.
3 megjegyzés:
Szia! ^^
Bevallom már vártam, hogy te mivel készültél.
Nagyon tetszik, ahogy fel van vezetve. Hogy egyedül kuksol a helyiségben és ahelyett, hogy élvezné az ünnepet, ő inkább a munkájára összpontosít, már túlságosan is és talán pont ezért nem jön az ihlet.
Azoban mennyire jó, hogy nem ő az egyetlen sztahanovista :D Annyira magam elé tudtam képzelni, hogy amint meghallja a hangját Jihyunnak, máris minden akkord a helyére kerül a fejében. A hang, ami megoldja a problémáját. *-*
A szereplők viszonya megint szépen megállt a bromance-nál, ami mostanában egyre jobban kezd tetszeni.
Szuper lett. Köszönöm <3
Anett
Szia! :D
Úristen, ez gyönyörű lett! Ugyan nem tudtam telefonon végighallgatni a dalt és azzal együtt olvasni, de az elejébe belehallgattam, és az pont elég volt, hogy a dallam megmaradjon a fejemben. Olyan nagyon sok dolgot ne várj ettől a véleménytől, mert hulla vagyok, de ezt nem hagyhatom szó nélkül. Szóval... egyszerűen csodás lett, imádtam, és oyan gyönyőrűen fogalmaztad meg a sorokat, hogy csak ámultam, hogy "Úristen, hát én így, amilyen szinten most vagyok, így biztos nem tudnék írni". Úgyhogy asszem találtam egy új írót, akire felnézhetek xD
Köszönöm, hog olvashattam, csodaszép élmény volt (a hangokkal a fejemben :D)! :3
Bocsássatok meg, hogy csak most válaszolok, eddig gyűjtöttem hozzá az erőt. Rémálmaimban sem hittem volna, hogy egy nappal ennek az irománynak a publikálása után Jonghyun már nem lesz köztünk. :'(
Ayame Fairy, boldog voltam, mikor elolvastam a kommentedat, különösen annak köszönhetően, hogy elképzelhetőnek érezted azt a momentumot, amikor elindul valami Jonghyun lelkében.
A bromance szerintem hangulatosabbá, meghittebbé tehet egy történetet, hisz' nem mindenhova passzol a testiség és a mindent elsöprő érzés. Örülök, hogy te is megszeretted ezt a mélységű ábrázolást.
Fájdalmas és nehezen elfogadható, ami vele történt a valóságban... Ezen képtelen vagyok most átlépni. Ezzel együtt nagyon szépen köszönöm, hogy írtál; jólestek a szavaid a lelkemnek. <3
Melissa Bonnie, nagyon hálás vagyok a dicsérő és megtisztelő szavaidért. Remélem, a jövőben is kiérdemlem majd a bizalmad. Köszönöm, hogy írtál nekem. <3
Megjegyzés küldése