Fösvénység

Fösvénység

Írta: Sumire

A szomszédos lakásban lakik. Vörös haja makulátlan, bőre mindig tiszta, ruhái rendszerint gyűrődésmentesek, orrát folyton fenn hordja, s léptei önbizalommal teliek, majdhogynem magasztosak. Világos tekintete árulkodik arról, amit gondol, grimaszba húzott ajkai sejtetik az igazat, ami egy-egy csuklás után torkán akad.

Ismered te is, nem igaz? Hisz tapasztaltad már hamiskás kedvességét, önzetlen ígéreteit.

Tudod jól, ő olyan belülről, mint rejtegetett lakása. Piszkos, repedezett falak, rég elhasznált bútorok, életüket kilehelt háztartási mütyürök. Talán csak sznob öltözéke az, mire igényt fordít, csupán a sznob cégnél megállt sznob állása miatt, ahol sznob férfiakkal sznob témákról folytat csevejt. A pénz miatt bármit, ugyebár.

Ó, és persze a smink! Ami el nem maradhat, hiszen anélkül olyan lenne, mint az öt évtizeddel ezelőtt kirágott kanapé jobb karfája.

Olykor elgondolkozol azon, miért. Miért keltetted fel érdeklődését? Miért nem nézett át rajtad ugyanúgy, mint a tömbház többi patkányán? Miért szerettél bele? Miért nem tudod elhagyni?

Miért feledkezik meg arról, ami még az övé lehetne? Miért figyeli rögeszmésen, mire mennyit költ? Miért nem költözik jobb környékre, szebb lakásba? Miért ilyen önző és irigy? Miért nem vágod az arcához, milyen kicsinyes és fösvény? Miért várod a pillanatot, mikor előrébb helyez az anyagiaknál? Miért keresel magyarázatot mindenre vele kapcsolatban...?

Miértek sorakoznak a fejedben mindannyiszor, mikor magadra hagy. Nem látod a jót, mit akkor érzel, mikor melletted van. Csak emészted magad, sejtve, hogy jobbat érdemelnél néhány lopott csóknál, éjszakai összebújásnál.

Hiszen csak elkeserít a tudat, hogy te sem vagy több, mint lakásának bármely más darabja.