Kivetett

A kép Vörös Eszter Anna alkotása

Kivetett

(Írta: Kyirumi Liti)

Csak ment az álmai után. Szüntelenül. Feleslegesen. Egy álomvilágban élve.

Élnie kellett, menni, tenni a dolgát, elfeledni azt a sok dolgot, mit gyermekként álomként megélt. Ezt várták tőle, ez volt a dolga. Mint mindenkinek. Ennyi az élet. Minden ugyanaz, ugyanolyan; apró kis eltérések, de minden életút hasonlít valakiéhez, nincs egyediség. Ő mégis vágyott rá. Szeretni akart, gondolkodni, egyedi véleményt alkotni.

Mássá vált. Furává, néha bolondossá.

Mert az álmai nem hagyták el, a színei nem fakultak, a gondolkodása sosem nőtt fel az élethez. Legalábbis mások ezt látták, ezt gondolták. Ők okosnak hitték magukat. Teljesnek, míg őt csak egy bolondnak.

Talán naiv volt, gondatlan, gyermeteg. De az is lehet, hogy okosabb és tisztább volt másnál. Ő szárnyalt. Lebegett. Nem engedte, hogy a világ önmaga ellen fordítsa. A világ szemében ő csak egy magányos alak volt, egy senki, nevetséges gondolatokkal megáldva. De önmaga volt.

Számára az az élet, amit élt, élet volt. Nem létezés, nem a napok monoton egymás után futása, nem csak kényszer. Talán benne volt a hiba. Hogy megrekedt. Lehet, félt felnőni; senki sem tudta, senki sem látott belé. Miért is tette volna bárki?

Ő csak egy fura alak volt. Boldogan. Egyedül. Az álmaival. Szabadon.