 |
| A kép Vörös Eszter Anna alkotása |
Higgy magadban!
(Írta: Ayame Fairy)
Képtelen vagyok tovább elviselni a nyomást. A rengeteg feladat és elvárás
sűrű ködként gomolyog körülöttem, amitől már nem látok semmit. Elfáradtam.
Rémlik, hogy volt egy célom az életben. Amikor bekerültem erre a munkahelyre,
egy erős elhatározással indultam el minden reggel.
Azonban napról napra csak gyűlt a fejem felett a sötét felhő, én pedig
apróra összehúzva magam vártam, hogy eltűnjön, de csak több lett. Okkal jöttem
ide; volt egy elképzelésem. Egy cél, ami gyerekkorom óta hajtott előrébb, most
elveszett a körülöttem lévő problémák fellegében.
Az eddigi negatív légkörön át egy ismerős hang tör utat:
Sikerülni fog! Ne veszítsd szem elől a célt! Képes vagy rá! Higgy magadban!
Saját magamat meghallva érzem, hogy erőre kapok. Könnyeimet letörölve
lassan feltápászkodom a hűvös padlóról, így az eddig engem körülvevő köd már
nem hatalmasodik fölém. Nem tűnt el teljesen, mégis újra látom az utat, amin
elindultam régebben. Az irányt, ami az álmaim, a céljaim, a vágyaim felé halad.
Én pedig büszkén lépdelek tovább, szememet a kacskaringós, akadályokkal
övezett úton tartva. Magasra emelt fejjel, büszkén, hisz’ eddig eljutottam, és
nem fog senki sem eltántorítani, mert több van mögöttem, mint előttem. Így
visszafordulni ostobaság, egy helyben maradni pedig pazarlás. Tehát maradt az
előre haladás. Hiszek magamban, ugyanis ha én nem teszem, akkor ki fog?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése