További fogalmak a fanfictionök
világából
Írta: Ézemi
Attól függően, hogy kiket
is választunk fanfictionünk főszereplőjéül – mely nemzet szülötteit, valós vagy
kitalált figurákat, lényeket -, számtalan fogalommal találkozhatunk, melyek
kapcsolódnak az általunk kedvelt emberekhez, alakokhoz. Ebben a kis cikkben
olyan általános, széles körben használt meghatározásokat gyűjtöttem össze,
melyek a ff-ökhöz és némely esetben általánosságban az íráshoz is kapcsolódnak.
Itt
is fenntartom azt a korábbi kijelentésemet, hogy az általam leírtak a saját
tapasztalataimon és az interneten fellelhető információkon alapulnak. Nem biztos
tehát, hogy mindenki ugyanezt érti az egyes fogalmak alatt.
× Mary
Sue:
Nem
véletlenül kezdem ám itt, hiszen erre a fogalomra utaltam az előző cikkben az
avatarfic meghatározásánál. Mary Sue ugyanis az avatarfic
rendszerinti főhőse: a sablonos női főszereplő, akit sok esetben önmaga
„kozmetikázásával” mintáz meg az író.
Biztosan
nektek is ismerős sok filmből és könyvből a lány, aki szép, okos, ügyes,
ravasz, olyan kedves, hogy csak kedvelni lehet, akibe mindenki szerelmes; vagy
esetleg épp ellenkezőleg: egy szerencsétlen, ügyetlen és suta rút kiskacsa,
akit még az ág is húz, mégis csodálatos hattyúvá vedlik a történet végére, és
persze, mindkét esetben összejön végül hőn szeretett lovagjával. Estig
sorolhatnánk, hány ilyen karakterrel találkozni, ugye? :D
Férfi
változatát Gary Stunak vagy Matty Samnek hívják (látni néhol Marty Stu megnevezést is), aki a
legtöbbször kéz a kézben jár Maryvel a szó szoros és átvitt értelmében is.
Hogy
hogy kerülhető el ez a párocska íróként? Egyszerűen és röviden fogalmazva: ne
kövessétek a sablont. Tökéletes szereplő helyett valódi hús-vér figurát
igyekezzetek alkotni, egyedi hibákkal és erényekkel. Sokat segíthet kezdőként,
ha a saját barátaitok, ismerősök jellemén, viselkedésén gondolkodtok el. (Később külön is foglalkozom majd ezzel a témával.)
× OC:
Ha már Mary Sue, ez a fogalom ugrott be
azonnal, hiszen ő a legtöbb esetben OC, tehát original character: eredeti,
általunk kitalált és megformált szereplő.
× OOC:
Lásd kicsit lejjebb az AU fogalmát.
× Slash:
A
homoszexuális témájú történetek sorolhatók ide. Mindkét nem esetében
összefoglalóan is használják, de elsősorban a fiúk/férfiak közti szerelmet,
kapcsolatot taglaló írások megnevezése. Női párja a femslash, mely kifejezetten leszbikus irányultságú történetet
jelöl.
Távol-keleti,
japán eredetű változatuk a yaoi és a yuri, azzal a különbséggel, hogy az
előbbi kizárólag fiú/férfi, az utóbbi pedig lány/női párosokra utal.
(Érdekesség, hogy a két fogalom az animerajongói közösségekben kifejezetten a szexuális
töltetű írásokat jelöli, míg a visszafogottabb vonzalmat megjelenítő
történetekre külön kifejezést használnak.)
Sokak
szerint a slash irodalom olyan nagy múlttal rendelkezik és széles palettán
mozog, hogy külön műfajnak is tekinthető. Helytálló lehet ez a vélemény, ha a
ff. rajongói igényeket kielégítő, szórakoztató mivoltából indulunk ki; abból a
tényből, hogy leggyakoribb témája a szex illetve az egymás iránti romantikus
érzések.
Tekinthetünk
viszont a fogalomra csupán a történet irányultságának megjelölőjeként, nem
pedig műfaji értelemben. Jó példa lehet erre egy thriller, melyben a sok
iszonyatos történés közepette vajmi kevés jelentőséggel bír, hogy milyen nemű a
főszereplő szerelme.
× Pre-slash:
Egy szóval langyosnak
fordítanám, még ha kicsit komolytalanul is hangzik ez a megnevezés. Olyan
történetekre használjuk, melyekben csak sejthető az azonos nemű szereplők közti
vonzódás, ám nem állnak – még – romantikus kapcsolatban.
× Bromance:
Az előzőhöz hasonló
jelentésű fogalom, ám csak a fiúk/férfiak közti kapcsolat esetében használjuk.
A brother és a romance szavak összeolvadásából született, és ehhez hűen a nagyon
szoros, már-már szerelembe hajló baráti kapcsolatot megjelenítő írásokat
jelölhetjük vele. Fontos jellemzője, hogy a hetero- és a homoszexuális
irányultság határán mozog; az olvasóra van bízva, hogy mit szeretne belelátni
az ilyen történetbe.
× AU:
Röviden
és tömören alternatív univerzum, ám többféle jelentésben is használják ezt a
fogalmat. Azon nincs vita, hogy univerzumon itt a történet világát, környezetét
kell érteni, mely a ff. természetéből adódóan legtöbb esetben egy mások által
már megalkotott világ (lásd például: Harry Potter, Éhezők viadala).
A
legelterjedtebb magyarázat szerint akkor játszódik az irományunk AU-ban, ha ezt
a bizonyos világot valamilyen módon alapjaiban megváltoztatjuk. Írhatunk
példának okáért sci-fit az Éhezők viadalából, ha bevonunk néhány földönkívülit
is a „buliba”, vagy esetleg „feltámaszthatjuk” Harry Potter halott szüleit egy
történet erejéig.
Némelyek
szerint AU-nak számít az is, ha két különböző univerzumot egyesítünk, például
kpop idolokat küldünk el azért a bizonyos gyűrűért a Gyűrűk ura színterébe, ám
erre a dologra külön fogalmat is kitaláltak: ezt hívják crossovernek.
Na
és itt jön még egy érdekes, kissé vitatott pont, ha már a kpopnál tartunk, de
tulajdonképpen bármilyen zenekar, együttes vagy egyéb előadóművész esetében is
elgondolkodhatunk valamin. Sokak szerint akkor is egyértelműen AU-ról
beszélhetünk, ha a ff. a hétköznapi életben vagy az író által kitalált fantáziavilágban
játszódik, ahol a szereplők nem azok az emberek/lények, akik a saját
univerzumukban.
(Igen, egyesek biztosan
már hevesen bólogatnak, hogy ebben az esetben beszélünk OOC-kről [out of character]; olyan szereplőkről, akiknek csak a
külsejét „vettük kölcsön” a történetünkhöz.)
A
zenészeknek, színészeknek, egyéb művészembereknek viszont megvan az a speciális
tulajdonságuk, hogy a tagjaik a mi világunkban élő, létező emberek is. Így
hétköznapi emberként megjeleníteni őket mindenképp OOC karaktereket eredményez,
ha nem előadóművészként írunk rólunk, ám megoszlanak a vélemények arról, hogy
AU-nak számít-e egy olyan történet, amelyben mondjuk egyszerű középiskolásként
szerepelnek, akik csak álmodoznak a zenélésről, színészkedésről.
× Cliffhanger:
Függővég. A történet
olyan lezárása, mely szándékosan nyitva hagy néhány kérdést, esetleg nem oldja
meg a fő konfliktust, a végkifejlet így az olvasók fantáziájára van bízva.
Szerintem
drabble és egyperces terjedelemben nagyon jól lehet az olvasók
elgondolkodtatására használni, illetve mélyebb lélegzetű írásoknál az egyes
részek végén a figyelem fenntartása, a hangulat felspannolása érdekében. Nem
ajánlatos azonban minden részt így zárni, mert a sokadik ilyen alkalom után már
inkább idegesítő, mint izgalmas lehet a hatás. (Számomra egy regényterjedelmű
mű legvégén különösen bosszantó, ha nincs rendes lezárás. Ilyenkor az ember
szinte magára dühös, hogy a semmiért rágta magát keresztül többszáz oldalon.)
Nos,
ennyi lett volna a kissé száraz bevezetés. A következő téma már magára az
írásra, az első lépésekre fog koncentrálni.
Források:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése