Bizalom
(Írta: Melissa
Bonnie)
Az éj leple alatt minden elcsendesül körülöttem, és érzem,
hogy a lelkemre teljes nyugodtság telepszik, bekebelezve engem a végtelenbe.
Céltalanul bolyongok az utcán mínuszokban, néha áthaladva egy lámpa fénye alatt,
belerondítva a nyugodt légkörbe. Hosszú ideje nem veszekedtem már Baekhyunnal,
de nem is azt mondom, hogy mindenképp szükség volt rá, ráadásul pont karácsony
napján. Én tényleg nem értem, mit csinálhattam rosszul, hiszen csak annyi
történt, hogy éppen hazaértem a munkából…
– Baek! Hazajöttem! – kiabáltam mosolyogva, kezemben
szorongatva a neki szánt ajándékot, amit majd szép suttyomban a fa alá
csempészek.
– Ya! – hallottam meg szerelmem hangját a fényes
nappaliból, mire arcomon a zavarodottság jelei voltak fellelhetők. Pár
pillanattal később dübögve jelent meg az előszobában, és valamit szorongatott a
kezében. Dühös arckifejezése nem engedett következtetni semmi jóra, de
megkíséreltem megnyugtatni, ezért már zokniban felléptem hozzá, és felé
nyúltam. – Mit képzelsz? Azt hiszed, engedem, hogy hozzám érj?! – húzódott el
hevesen, mire nyugtalanná váltam, légzésem felgyorsult, és nem tudtam, mit
tegyek vagy merre nézzek.
– M-mi történt? Mi a baj? – hulltak le kezeim magam mellé,
és félve néztem rá.
– Ne játszd itt nekem az ártatlant! Egész végig hazudtál!
Úgy érzem, végig hazudtál nekem! Hogy tudnék ezek után megbízni benned? –
mutatott felém egy fényképet, amit életemben akkor láttam először, de én voltam
rajta, és még valaki. Nem tűnt igazinak, sosem láttam ezt a férfit, és
mostanában nem jártam el bulizni, ezért hitetlenül pillantottam fel az arcára,
ami már könnyekben ázott. Felé nyúltam, de ismét elhúzódott. Tekintete
csalódott volt, megvetéssel nézett rám.
– Szerelmem, halvány lila gőzöm sincs, ki ez, kérlek higgy
nekem! Nem tudom, ki ez, sosem láttam még, és mostanában egyszer sem jártam
bárban! – próbáltam magyarázkodni, de hasztalan, csak még jobban
feldühítettem...
Kiabálva küldött el melegebb éghajlatra, ami annyit
jelentett, hogy most hagyjam kicsit magára, szeretne gondolkodni, bár fogalmam
sem volt, miért kell ezen annyit agyalni.
– Sehun! – hallom meg Baekhyun hangját, ahogyan
kétségbeesetten keres. Kétség sem fér hozzá, tudja, hogy nem vagyok bűnös, de
kellett neki egy kis idő, amíg lenyugszik, és valóban elhiszi, amit mondtam. A
hidegben átfagyva kelek fel egy padról, amin addig ültem, és lassan elindulok
felé halvány mosollyal ajkaimon.
2 megjegyzés:
Szia:)
Az első ami a sztoriddal kapcsolatban eszembejutott az az, hogy ez nem az az igazi tipikus karácsony köré font történet, mint amire számítottam. Viszont még is tökéletesen dolgozza fel, ez pedig úgy lehetséges, hogy sajnos valóban sokszor torkollik veszekedésbe az ünnep. Nem is feltétlenül azért, mert valami ilyesmi történik mint itt, sokkal inkább az ünnepi stressz miatt, de ez most más téma.
Szerintem egészen jól hoztad azt, hogy milyen érzés is lehet veszekedni karácsonykor, ami pedig azért kellemetlen főleg, mert ez a szeretet ünnepe.
Amit ebből ki szerettem volna hozni az az, hogy valóban nem egy tipikus történetről van szó, hiszen az alap hangulata nem feltétlenül pozitív, de sajnos erről is beszélni kell.
A végére viszont nagyon örültem, hogy felcsendült a kereső Baekhyun hangja. :)
Összességében kellemes történet volt, az én egyetlen szívfájdalmam az, hogy a végére nem kaptunk egy nagyobb csomag szeretetet.:) De nyilván nem kell mindennek úsznia ettől, hiszen sajnos az élet sem így működik.
Jó élmény volt, köszönöm :D
Nikol
Nem jó ez így, nem tudok válaszolni, csak külön megjegyzésben, de nem baj... jó lesz ez. Én sem lehetek telhetetlen xd
Hát... igazából saját bevallásom szerint egy katasztrófa lett az egész, mert csak úgy összedobtam, és nem vártam sok pozitívumot, sőt semennyit, de már ez az egy visszajelzés is meglepett :D Köszönöm a véleményed :,D
Megjegyzés küldése