Csak te számítasz
(Írta: Ayame Fairy)
Tehetetlenül
lépdelek a kissé csúszós úton az otthonomig. Hiába mentem el a lakására,
Soonyoung nincs otthon, nem veszi fel a telefont, pedig már nem érdekel a
veszekedés, az ellentétes gondolat az ünnepekről. Ezerszer is bocsánatot
kérnék, hiába gondolom úgy, hogy ő vesztette el előbb a fejét és benne robbant
a bomba.
Saját
lakásomba visszatérve csalódottan ülök a nappaliban, olykor megpróbálva elérni
őt, de minden alkalommal magától szakad meg a vonal a sok csörgés után. Nem így
terveztem az ünnepeket. Együtt akartam lenni vele, a mesés színekbe és fényekbe
borult fa társaságában, egy apró ajándékkal, mely boldog mosolyt csal arcára.
Ezzel szemben csak a tévéből kiszűrődő fény világítja meg a helyiséget, nem
ölelhetem magamhoz, nem érezhetem az illatát, a teste melegét.
Éjfél körül
már aludni készülnék, mikor ajtónyitódás hangja üti meg a fülem. Egy személynek
van kulcsa a lakásomhoz, így szinte futva teszem meg az utat az előszobáig,
ahol gyönyörű látvány fogad. Soonyoung vörös tincseiben hópelyhek olvadoznak,
arca, orra kissé pirosas a hűvös levegőtől. Jobb oldalán egy fenyőfa, bal
kezében pedig egy apró doboz, ezüst csomagolásban, lila szalaggal díszítve.
Tekintetében megbánás és bizonytalanság honol.
- Seungcheol
- szólal meg halkan.
Átszelve a
kötünk lévő kevés távolságot fonom köré karjaimat, hogy szorosan öleljem
magamhoz, ezzel beléfojtva a további szavakat. Pár pillanat múlva megérzem
hátamra simuló kezeit, és hideg arcát nyakamba fúrja.
- Ne
haragudj. Belátom, igazad volt - mormolja bőrömbe bocsánatkérését.
- Csak az
számít, hogy itt vagy - érintem ajkaimat övéihez hosszan, mintha hónapok óta
nem tehettem volna meg, pedig csupán két nap telt el utolsó csókunk óta.
- Számítson
ez a hülye fa is. Rohadt nehéz, és rettenetesen szúrt, akárhogy fogtam -
panaszkodik, de hangjából kiérezhető, hogy megnyugodott, amiért minden rendben.
Nem hazudtam
neki. Tényleg semmi más nem számít, csak hogy ismét itt van, magamhoz ölelhetem
és mosolyogni látom. Ha üres kézzel állított volna be, akkor is pont ilyen
boldog lennék.
- Te vagy a
legszebb karácsonyi ajándék, amit csak kívánhatok - nézek gyönyörűen ragyogó,
mélybarna szemeibe, melyekből immár a színtiszta szeretet sugárzik.
5 megjegyzés:
Szia!
Hát ez a kis iromány sem éppen a legboldogabb pillanatokról szólt nagyrészt, de kellenek ezek is. Amikor én is angstot írtam, ezen gondolkodtam, hogy a karácsony nem mindig fenékig tejfel, de egyszer mindennek jó vége lesz, mint ahogy Soonyoung és Seungcheol között is. Úgy sajnáltam szegényt, mikor egyedül volt a lakásban karácsonykor, ezzel ellentétben viszont imádtam, mikor felbukkant Soonyoung, Seungcheol kirohant hozzá és magához vonta. De vajon min veszekedhettek? Érdekelne tovább is, de ez sajnos csak egy egyperces, így be kell érnem ennyivel. :D
Köszönöm, hogy olvashattam, nagyon tetszett! :)
Szia! ^^
Mindhárom történetem elején van egy kis negatívum, de ezzel lett szerintem kellemesebb a boldog befejezés.
A vita nem is annyira számít, hisz sokszor a semmin veszünk össze azokkal, akik fontosak nekünk, de a lényeg, hogy el tudjuk dobni a büszkeségünk a szeretett személy kedvéért.
Örülök, hogy tetszett és köszönöm, hogy írtál <3
Anett
Szia! :)
Nagyon tetszett ez a történet, mosolyt csalt az arcomra a pár szeretetteljes kibékülése, ahogy olvastam. :) Jó érzésem lett tőle, hogy végül megoldódtak köztük a dolgok. Valahogy igazán hatásosan írtad le a főszereplő érzéseit és a köztük lévő intimitást, filmként láttam magam előtt, meg átéreztem, ami épp történt. :) Nagyon hangulatos történet lett.
Nárcisz
Nekem kimondottan tetszik, hogy nemcsak a karácsony ezer százalékig pozitív oldalával találkozhatunk az írásokban, hanem néha előbukkannak problémák is - sajnos a karácsonyi időszak sem jelent kivételt sokaknak ebből a szempontból, így teljesen reális, hogy ilyen és ehhez hasonló történések előfordulhatnak. Viszont talán éppen a karácsony végett könnyebb megnyílni, bocsánatot kérni és megbocsátani a szeretteinknek. Nekem ezért tetszik olyan nagyon ez a történet, köszönöm szépen, hogy olvashattam!
~Kitty
Sziasztok!
Remélem nem gond, hogy így egybe válaszolok.
Köszönöm Nárcisz, hogy írtál, annak meg kifejezetten örülök, hogy tetszett ^^
Nehezen adok át érzéseket és örülök, hogy mostanában mégis sikerül, főleg ilyen terjedelemnél.
Jól esik, mikor a nagy írók dicsérnek, mert az azt jelenti, hogy szépen alakulok :D
Kitty!
Örülök, hogy látod a mögöttes értelmet, hiszen az élet se mindig cukormázas, mint a mézeskalács :D
Köszönöm, hogy írtál ^^
Anett
Megjegyzés küldése