Éjjel érkezett csoda
(Írta: Ayame Fairy)
Teljesen
lehangoltan telik a huszonnegyedike délután. Eddig lekötött a munka, de itthon,
az üres lakásban már semmi sem tereli el a figyelmem a hiányáról. Donghae
szerint esélytelen, hogy haza tudjon jönni Japánból, ahol éppen munka miatt
tölti már a második hónapját nélkülem. Mivel a szüleim vidékre utaztak, így
magányosan kuporgok a kanapén, rendelt ételek között, karácsonyfa és egyéb
díszek nélkül, mik az ünnepet jelképeznék. Olykor a kissé párás ablakhoz lépve
a szakadó esőbe bámulok, hátha mégis meglátom őt a lakásunk felé közeledni,
azonban mindig csalódottan ejtem vissza a nehéz függönyt.
Este egyedül
fekszem az ágyunkban, és a magány hűvössége ölel körbe, ahelyett, hogy a jól
ismert karok tartanának szorosan, melegséget és szeretetet sugározva felém.
Rettenetesen hiányzik, és nem csak az ünnep miatt érzem az egyedüllét
szorongató ujjait szívemben. Most először vagyunk ilyen hosszú ideje külön.
Az éjszakáim
borzalmasak már hetek óta, most viszont nehezebb elaludnom, mint eddig
bármikor. Párnáját ölelve forgolódom, de az álom csak jóval éjfél után nyom el.
Ám az alvás közbeni képek igazán élénkek. Mindent betölt Donghae illata,
jelenléte; érintése arcomon, ahogy végigsimít lágyan, majd ajkai homlokomon
megnyugvást hoznak számomra. Nem akarok felkelni, hiszen végre velem van.
- Hyuk -
hallom hangját, és lassan az álom tovaillan, azonban az érzés, melyet csak ő
képes kiváltani belőlem, megmarad. - Hyukjae, kelj fel – söpri el oda nem illő
tincseimet, mire lassan nyitom fel szemem, melynek bántó a fény, mi az
éjjelilámpából származik.
- Ahelyett,
hogy szép csendben befeküdnél mellém, gonosz módon felkeltesz - húzódok
teljesen közel hozzá. Szőke tincsei között esőcseppek csillognak, szemeiben
ugyan látom a fáradtság jeleit, mosolya viszont olyan élénk, mint mindig.
- Úgyse
tudsz rám haragudni.
- Majd fogok
kicsit később, de most maradj itt.
- Akkor
szoríts nekem egy kis helyet - kéri, és hallom hangján, ahogy mosolyog.
Beljebb
csúszok a matracon, majd várom, hogy Donghae mellém feküdjön, miután levette
magáról a felesleges ruhadarabokat. Nem gondolkozom, hogy miként jutott haza.
Nevezhetjük karácsonyi csodának is, a fő, hogy ismét teljesnek érzem magam.
Lassan ringat álomba a töménytelen kellemes érzés, amit csak mellette élek át:
hogy újra velem van, teste az enyémhez simul, ajkait a sajátjaimon érzem; ahogy
elsuttogja, hogy szeret és hiányoztam neki. Egész lénye boldogsággal tölt el,
és remélem, ez mindig így lesz.
2 megjegyzés:
Csodás volt, irtó aranyos, és a várt csavar a végén, hogy Donghae mégis megérkezett hozzá, az egész tökéletesre sikeredett. Ugyan szakmaibb véleményt nem igazán tudok alkotni, max a tartalmát tudom kielemezni, de így éjfél után 20 perccel sokkal kisebb az agyi kapacitásom, mint azt gondolnám, úgyhogy, ha nem haragszol, nem elemzem annyira most ezt az egypercest, csak egy picikét. Ettől függetlenül imádtam, nekem nagyon tetszett a rossz után a jó követése és a boldogság, amit mindketten érezhettek, miután megint együtt voltak. Nem tudom még sajnos, milyen érzés lehet átélni, de biztos nagyon kellemes. És belegondolni abba, hogy mindketten hűségesek a másik felé, várják, hogy újra találkozzanak, mert igazán szeretik egymást, ezt nagyon tudom értékelni. Hogy ennyire megbecsülik a másikat. (Bocsi, ennyi tellett tőlem >< késtem a véleménnyel 2 napot, de remélem megbocsátod)
Még sok ilyet! :) köszönöm, hogy olvashattam! ♡:3
Szia!
Bocsánat, hogy csak most válaszolok, de az utcával ellentétben én tényleg el vagyok havazva.
A szerelem bizony csodákra képes, és hónapokat tuduno várni akár egyetlen napért, mikor végre találkozunk az illetővel.
Nem mondanám túl nagy csavarnak a Hae felbukkanását, hisz elég klisé szagú, de próbáltam széppé tenni kicsit.
Nagyon köszönöm, hogy írtál <3
Anett
Megjegyzés küldése