December 13.

Coin 

(Írta: Alice UnicornSmile)

Este kilencet ütött az óra fáradt mutatója, Kihyun pedig feszülten sétált fel-alá szobájában. Nem tudta, mégis mi tévő legyen, tanácsot pedig ő aztán biztos, hogy nem kért; elvégre ő már felnőtt férfi, igazán el tudott dönteni egy ilyen apróságot. Végső elkeseredésében a régi jól bevált módszeréhez fordult: a szerencse érméjéhez. Ha „fej” lesz, akkor hagyja az egészet a csudába. Ha pedig „írás”, akkor… Akkor Kihyunnak igencsak össze kell szednie a bátorságát.

Yoo Kihyun sosem találkozott még a szerelemmel. Távolról sem volt számára ismerős a gyomrában repkedő sárkányok hada - mert abban biztos volt, hogy ezek pillangók ugyan nem lehetnek -, így fölöttébb megszeppent. Először arra gyanakodott, minden bizonnyal elkaphatott valamit, ezért is rendetlenkedett a gyomra, ezért is volt épp úgy kipirulva, mint aki lázas. De a fiú makkegészséges volt, sőt, mi több, majd’ kicsattant a rengeteg vitamintól. Ám pár napnyi álmatlan forgolódás után, végre rájött, hol volt a kutya elásva: idő közben szerelmes lett - mégpedig az ő örökké mosolygós, idegein táncoló, energiabomba Minhyukjába.

A hetek s hónapok szüntelen csak teltek, míg végül elérkezett a december, s vele együtt pedig a szenteste, mit belengett az ínycsiklandó mézeskalácsillata. A konyhapultot roskadásig pakolták a dorm lakóira váró fejedelmi ételekkel, s az egész lakást bejárta a rengeteg felfüggesztett dísz szívmelengető fénye. Azonban a közös karácsonyfa díszítés előtt Kihyun úgy döntött, visszavonul szobájába. Magára zárva az ajtót, kétségbeesetten, tétlenül állt egyik lábáról a másikra, zsongó fejjel, tudván, most már lépnie kellett. Ahogy pillantása a komódon lévő szerencse érméjére siklott, végre már azt is tudta, mit is fog tenni: ezúttal is a szerencséjében bízik. Elvégre meg volt róla győződve, Fortuna ezúttal is segít neki.

A felpöccintett érme megpördült párszor a levegőben, majd ismét tenyerében landolt. Kihyun szorosan összezárta öklét, tenyere izzadt, gyomra görcsbe rándult, lélegzete pedig egyre szaporább lett. Most még visszaléphet, gondolta, de ezt némi várakozás után el is vetette. Nem lehetett ennyire gyáva férfi létére, na, azt már nem. Gyorsan kézfejére csapta az érmét, mielőtt még teljesen inába szállt volna bátorsága, de habozott megnézni. Szorosan lehunyta szemeit egy nagy levegő erejéig, majd csak egyiket résnyire nyitva rápillantott az apró fémdarabra. Ahogy megpillantotta, erőtlenül levágódott a szoba közepére, és oda-vissza gurulva a padlón nyüszítve messzire hajította az érmét. Kellett neki egy fémdarabban bízni.

Nem sokkal később már Minhyuk előtt állt, teljesen megszeppenve, a konyhaajtóban. Ujjai pólója aljával matattak, figyelmét pedig teljesen elvonták az olyan gondolatok, mint például, hogy miért is nem ivott még meg előtte egy pohár vizet, vagy hogy miért nem állt neki a rendrakásnak vagy bármi egyébnek, amivel elhúzhatta volna az időt. Gondolatban átkozta magát, miét nem gondolta át ezt az egészet, mert így bizony aztán csak mekegett-makogott. De a szőke cicaszemű csak türelmesen várt rá, megmosolyogva barátja nyilvánvaló zavarát.

Az alacsonyabb hosszú percekig csak állt egy helyben Minhyuk előtt, és már azon volt, hogy inkább kimentse magát, mikor az idősebb elkuncogta magát. Kihyun rosszalló pillantást vetett rá; ő éppen a törékeny, szerelmes szívét készült neki adni idegein táncoló csapattársának, erre ő kineveti, de hangot adni neki már nem tudott, mert az idősebb megelőzte.

- Aranyos vagy, ha zavarba jössz. - Csokoládészemével felpillantott Kihyun feje fölé, mintha tervezne valamit, mire ő is követte a szőke pillantását, de abban a pillanatban megfagyva kapta vissza tekintetét a vele szemben álló felcsillanó arcára. - Nézd, fagyöngy.

Ideje sem volt, hogy reagáljon bármire is. Minhyuk vöröslő ajkai az alacsonyabbéra tapadtak, ahogy annak selymes, barna hajába túrt fürge ujjaival, de mire Kihyun felocsúdhatott volna sokkjából, az ajkak már gazdájukkal együtt a folyosó végén jártak.

- Hyunwoo hyung, én akarok először fürdeni – hallatszott a dorm másik feléből Minhyuk elnyújtott játékos hangja, Kihyun pedig majd’ kiugró szívéhez kapva, a fal mentén a hamuszürke járólapra csúszva maradt egyedül zakatoló gondolataival.