December 1.

Last Christmas

(Írta: Nádai Hanga Hagu)

Jisung utálta, hogy alighogy lement a Halloween, a boltok megteltek karácsonyi díszekkel, a fenyőfák automatikusan világítani kezdtek, és mindenhonnan az a rohadt Last Christmas szólt. Kifejezetten gyűlölte, hogyha november közepén már mindenhonnan a szeretet ünnepe ömlött, és a csapból is szaloncukros, piros mikulásvíz folyt.

Vele ellentétben viszont Chenlének ez volt a kedvenc időszaka. A karácsony nem volt a kedvenc ünnepe, viszont az előtte lévő felkészülési heteknek élt. Órákat tudott eltölteni azzal, hogy kitalálja, kinek mit vegyen, hogy azon álmodozzon, ő mit fog kapni másoktól, és hogy mitől ennyire fülbemászó az összes örökzöld karácsonyi sláger.

- Köszi, hogy eljöttél velem Jisung-ah – fordult a kínai a kacatos polc felé, hogy az olyan embereknek is letudja az ajándékvásárlást, akiknek nem tudott személyes holmit beszerezni.

- Nem tudom, mit keresek itt – fogta a fejét a fiatalabb, és attól tartott, hogyha megint meghallja a Last Christmast, akkor idegességében letépi a füleit az arcáról. Már attól is vészesen felment a vérnyomása, mikor az utcán megpróbált a kezébe nyomni egy szórólapos hóember valamit, és válogatott káromkodásokkal elküldte melegebb éghajlatra.

- Mert én olyan szeretnivaló vagyok – kent az arcára egy kényszeres mosolyt Chenle, és arra várt, hogy megerősítse a másik. De mivel ez elmaradt, válasz híján elkezdte dúdolni a WHAM legnagyobb slágerét, de ez nem a legbölcsebb döntés volt tőle.

Mire feleszmélt, a háta szorosan simult a falnak, és riadtan nézett szembe a feldühödött Jisunggal, aki teljesen megfeledkezve az udvariassági szintekről az idősebb szájára szorította a kezét.

- Ha még egyszer meghallom ezt a dallamot, nem úszod meg ilyen könnyen, világos? – A kínai nem is figyelt a fenyegetésre, csak az kötötte le, hogy a fiatalabb karcsú zongoraujjai az ajkaihoz préselődnek, és hogy a koreai olyan közel hajol hozzá, hogy a finom illata tölti be az egész szaglószervét. – Világos? – húzta össze a szemét a fiú, mire Chenle bólintott egyet.

Mintha mi sem történt volna, elengedte, és a zavarodott kínai visszafordulhatott a polchoz, hogy eldöntse, a sok ócskaság közül melyiket vegye meg.