Az írás előkészületei

Műfaj, vázlatírás, stíluskérdések

Írta: Ézemi

Kicsit úgy érzem, feldaraboltam az alkotói folyamat kezdetét, hiszen a műfajjal és a hozzá tartozó stílussal már akkor elkezdünk foglalkozni, amikor megszületik a fejünkben az a bizonyos ötlet; na de haladjunk tovább a művünk tervezésével. ;)

Honnan indulunk?

Maradva az előző lecke háborús témájánál, amint megjelenik a fejünkben az a bizonyos kép a lövészárokban hasaló katonáról, már ekkor biztosan kapcsolódik ehhez valamilyen érzés, hangulat is bennünk. Ebben a kezdeti szakaszban is érezzük, hogy a részvét, a szomorúság, a harag, a hazaszeretet, a küzdelem, vagy valami egészen más hatja át a gondolatainkat. Ebből kiindulva érdemes műfajt választanunk.

Drabble és novella esetén az sem tragédia, ha ösztönből kezdünk neki az írásnak, és nem gondolkodunk el a műfaji kérdéseken, ám egy mélyebb lélegzetű alkotásnál elengedhetetlen a hosszabb tervezés.

Ha tervezés, akkor vázlatírás

Igen, erről nem volt szó korábban, ám a drabble-t/egypercest leszámítva minden terjedelemben ajánlatos vázlatot írnunk, hogy magunk előtt láthassuk a történet szövését illetve a szereplők mozgását.

Novellánál elég lehet pár mondatban jellemeznünk a szereplők külső és belső tulajdonságait; hogy hogyan néznek ki, és milyen emberek is ők. Kisregénynél illetve regénynél azonban szinte kötelező a karakterek mélyebb, részletesebb kidolgozása. Egész embert kell alkotnunk, végiggondolva a külsejüket, hogy kik ők, honnan indult és hogyan alakult az életük, hogyan éreznek és gondolkodnak.

A cselekményvezetéssel is hasonlóképp érdemes eljárni. Novella esetén elegendő lehet címszavakban is leírni a főbb történéseket, ám egy több szálon futó alkotás cselekményrendszere mindenképp hosszabb tervezést igényel.

A vázlatírás arra is jó, hogy rávilágítson az apró hézagokra, hibákra, amelyeket a fejben való tervezgetéskor esetleg figyelmen kívül hagytunk.

Például a történetünk elején a katonánk még csak udvarolgat szíve hölgyének, ám annak nem egyértelmű viselkedése miatt kétségek közt őrlődik, hogy vajon viszontszereti-e őt, és ezzel a bizonytalansággal a gondolataiban kell elindulnia a csatamezőre. Tehát ők ketten nem alkotnak egy párt alaphelyzetben, a későbbiekben mi mégis azt ültetjük ennek a bizonyos nőnek a fejébe, hogy ő bizony a hites urát csalja meg, mikor elfogadja egy másik férfi udvarlását, mialatt a főhősünk épp a fronton harcol.

A vázlatírás megoldást hozhat akkor is, ha elakadunk a történetvezetésben, ha nem tudjuk, hogyan kéne folytatnunk illetve befejeznünk a művünket. Erre az esetre létezik egy elég jól működő megoldás, melyért ezer köszönet jár Viának:

A vázlatfüzetünkben - illetve ha gépen dolgozunk, a dokumentumunkban - húzzunk a kérdéses résznél annyi nyilat, ahány lehetséges folytatás eszünkbe jut, és ezek alá írjuk le, hogyan is alakulna adott esetben a cselekmény. Miután mindegyik variációt megrágjuk magunkban, és papírra is vetjük, szinte biztosan érezni fogjuk, melyik lesz a jó út.

További érv a vázlatírás mellett, hogy hasonlóan alakítható, formálható, akár egy mai modern amerikai ház: Nincs azzal semmi baj, ha írás közben kicsit változtatunk rajta, elveszünk belőle, hozzáteszünk, stb. Ha engem kérdeztek, szinte biztos is, hogy nem egészen azt veti az ember papírra, amit megtervezett, hisz’ az alkotói folyamat közben a történet szinte minden esetben önállósítja magát, és kicsit az író akarata fölé kerekedik. ;)

Stílus

Bár nem igazán igényel külön tervezést, szerintem érdemes erről is beszélni, ha már az írás kezdeteit vesézzük ki. A megfelelő stílus kiválasztása azonban részben szubjektív döntés, hisz’ az egyéni ízlésünk is befolyásolja, milyen stílust érzünk magunkénak illetve a választott műfajhoz illőnek. Van viszont pár általánosan elmondható, íratlan szabály, melyeket ti is felfedezhettek, ha bármilyen szépirodalmi művet kézbe vesztek. Úgy gondolom, ha elsődlegesen az igényességre törekszünk, ff. íróként is érdemes ezeket szem előtt tartva megfogalmazni a gondolatainkat.

× Minden esetben a műfajból, az időbeliségből, helyszínből, a választott szemszögből és a szereplőkből kell kiindulnunk.

Tehát ha az első világháború idején járunk, és már eldöntöttük, hogy egy háborús, lélektani angstet szeretnénk írni, ügyeljünk rá, hogy a szereplők ne olyasmi módon csevegjenek egymással, mint két illuminált állapotban levő hippi, akik épp a fene tudja, hol, egy mezőn fetrengve elmélkednek arról, hogy szeretkezzenek-e egyet újra, vagy inkább egy jointot szívjanak-e el.

×  Az írói szemszög megválasztása is befolyásolja a megfelelő stílus kiválasztását.

Míg E/1-ben ügyelnünk kell arra, hogy a leírások stílusát is alakítja a mesélő karaktere, addig E/3-ban ilyen szempontból könnyebb dolgunk van, mert saját magunk alakíthatjuk a leíró részek stílusát.

Mivel tudjuk agyoncsapni a stílust?

Biztosan lesznek olyanok, akik nem értenek velem egyet a következő pontok mindegyikében, mert úgy vélik, a ff-re lazább szabályok érvényesek; ezért is tartom fontosnak kihangsúlyozni, hogy a szépirodalmi művekből indulok ki ezek megfogalmazásakor.

×  Szleng és trágárság kötőszóként való használata

Itt most valószínűleg sokan kikérik maguknak a leírtakat, arra hivatkozva, hogy a ff-ökben ma nagyon trendik a tökösködő tinédzser és kemény csávó szereplők, illetve a fiatalság valóban így beszél, ezért aztán nincs ebben semmi kivetnivaló.

Nos, ahogy korábban már említettem, nem kötelező velem minden esetben egyetérteni, de gondoljatok csak bele, hány olyan könyvet olvastatok már, ami akár tinikről tiniknek szól, és hemzseg a káromkodástól illetve az utca nyelvén íródott? Nem véletlen, hogy nemigen találni ilyet, mivel a szleng és az obszcén szavak túl gyakori használata igénytelenné teszi a megírt művet. (Ahogy az sem véletlen, hogy a trendi, a tökösködő és a kemény csávó szavakat dőlttel szedtem. Ezek azok, amelyek nem igazán passzolnak az általam itt használt stílushoz. Ugye érezhető? ;))

Persze, egyáltalán nem életszerű, hogy a tizenhat éves, lázadó és nagyszájú Pista négy soros körmondatokban és irodalmi stílusban beszéljen, de az sem, ha minden második szava valami ízes káromkodás. Gondolkodjunk reálisan.

Legjobb ilyen esetben az arany középút: Törekedjünk arra íráskor, hogy a mondandó cifra trágárságok nélkül is csattanjon, illetve csak akkor káromkodtassuk Pistát, ha muszáj; mikor úgy érezzük, a helyzet súlyossága megköveteli, hogy ilyen hevesen reagáljon. Használjunk inkább a párbeszédeiben pár szavas, hiányos mondatokat, a közbevetésekben sok érzelmet, indulatot kifejező jelzőt.

Ide kapcsolódik egy szellemes cikk, melyre szintén Via néni Író Projectjében leltem rá. A Harry Potter univerzumot veszi alapul, de ez senkit ne tántorítson el az olvasástól. J Látni fogjátok, hogy az író talán kicsit szigorúbban is nyilatkozik a szlengről és a trágárkodásról, mint én. ;)

https://www.fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=46979&i=1

× Számmal írt számok, szmájlik, egyéb jelecskék

Továbbra is annál maradva, hogy a ff. szépirodalmi mű, gondolom, érthető, miért teszi az írásunkat komolytalanná, ha hangulatjelekkel tűzdeljük tele a szöveget. Ezekkel nagyon tömören és gyorsan lehet kommunikálni egy chatablakban, hiszen erre lettek kitalálva, de nem részei a magyar nyelvnek. Itt is csak arra gondoljatok, melyik könyvben találkoztatok már ilyesmivel. Egyikben sem, igaz? ;)

Hasonló finomság az is, hogy a szövegben szereplő számneveket betűvel írjuk ki, ne pedig számmal. Kivételt képeznek ez alól a hosszabb számsorok, évszámok illetve telefonszámok. Egy szakkönyvben teljesen rendjén van a számozás, ám egy történetet elmesélő műben sokkal szebben mutat, ha két órára megy el a szereplőnk otthonról, nem pedig 2-re.

×  Chatfiction, chatrészletek, telefonbeszélgetések

Bizony, aki nem hallott volna róla, létezik ilyen ff. műfaj is, ám szándékosan nem említettem korábban, ugyanis ez a forma magában hordozza az eddig felsorolt összes, stílust agyoncsapó dolgot: szlenget, káromkodást, hangulatjeleket, még rövidítéseket, mozaikszavakat is; emellett pedig sokan a központozásra sem ügyelnek, mert ugye a chatben is szabadon kommunikálunk, akkor miért is ne?

Röviden: Azért ne, mert igénytelen, gyerekes és komolyan vehetetlen. Persze, külföldi oldalakon gyakorta találkozni ezzel a műfajjal – ahogy az mpreggel is, ettől még nem javaslom egy magára valamit is adó írópalántának, hogy ilyesmit alkosson.

A hagyományos, folyékony szövegbe ültetett, “bevágott” chatrészletek gyakori használata is kerülendő az előbbiek miatt. Ugyanez igaz a telefonbeszélgetésekre is. Azt ajánlom, csak akkor szúrjunk ilyesmiket a szövegbe, ha hosszú esetleg körülményes lenne a saját szavainkkal megfogalmazni, miről és hogyan is beszélgettek a szereplők. Telefonbeszélgetésnél egyébként célszerű a vonal másik végén levő szereplő mondandóját dőlt betűvel szedni.

Nos, ennyi lenne ez a lecke. Úgy érzem, kicsit hosszúra sikeredett, de ígérem, a soron következő téma rövidebb és könnyedebb hangvételű lesz. J

Források:

http://iro-project.blogspot.hu/2013/12/2-lecke.html