2015. december 1., kedd

December 6.


„Boldog Karácsonyt!” 
(Írta: Hwasa)


Kint a hópelyhek csendesen hullottak le a földre, ezzel csodás kilátást nyújtva egy kisfiúnak, aki épp a meleg szobából gyönyörködött a tájban. Ez volt az első és talán az utolsó fehér karácsonya. Boldog volt, és még naivan várta, hogy az ősz szakállas télapó meghozza a hőn áhított ajándékait, amiket felírt egy lapra.
Lassan éjfélt mutatott az óra és a fiú bűntudatot érzett, hogy úgy tett, mintha már aludna, mikor anyukája bejött ellenőrizni, hogy nyugovóra tért-e. Természetesen az anyja észrevette, hogy fia sunyít, emiatt elmosolyodott, és egy homlokpuszi után eldöntötte, hogy vár még egy kicsit és csak utána jön be „felébreszteni” a csöppséget.
Miután elmúlt éjfél, az anyuka ismét benyitott, amire a kicsi egyáltalán nem számított, emiatt édesanyja az ablakpárkányon ücsörögve találta. A gyermek annyira meglepődött, hogy bekönnyesedtek a szemei, mire a nő csak elmosolyodott.
- Na mi van, nagyfiú, ilyen korán felkeltél?
- I-igen!- hazudta nagyokat bólogatva, miközben alig tudta visszatartani a könnyeit.
- Jaj kicsim, miért akarsz sírni?
- Mert hazudtam! - mondta, miközben könnyei, amiket eddig visszatartott, utat törtek maguknak.
- Istenem Pici! - vonta magához a fiút, és elkezdte vigasztalóan simogatni gyermeke hátát. – Azt hiszed, anya soha nem szegte meg a mama és a papa szabályait?
- Miért? Megszegted? - kérdezte meglepődve, miközben a szemét törölgette.
- Tudod, anya is volt gyerek, és néha nem fogadott szót a mamának és a papának… - nevetett fel kínosan, miközben visszaemlékezett arra az esetre, mikor csak úgy gondolt egyet, fogta a megtakarított pénzét, és azt mondván a szüleinek, hogy majd jön, felszállt a vonatra és utazott három órát, hogy meglátogassa az egyik barátnőjét. Mindezt 15 évesen. - De te legyél jó kisfiú és fogadj szót nekem, oké?
- Oké!
- Kisujj ígéret?
- Rendben! - mondta a fiú, immár mosolyogva fonva össze ujját az anyukájáéval. - Na gyere, meghozta a télapó az ajándékokat.
- Ezaz!
- De siess, mert délelőtt vendégünk lesz!
- Jön ChanYeol? - csillant föl újra a barátja nevére a szeme.
- Igen! - mondta, majd megérkeztek a nappaliba, ahol már ott volt a fiú bátyja, aki édesapjuk társaságában, lelkesen bontogatta ajándékait.
- Boldog karácsonyt, BaekHyun!



3 megjegyzés:

Nárcisz írta...

Szia! :)

Ez annyira annyira annyira aranyos történet, de tényleg :D Itt mosolyogtam meg nevetgéltem rajta, ahogy olvastam, láttam magam előtt a megszeppent, ártatlan kisgyereket, aki várja a Mikulást, de rosszcsont módjára nem fogad szót az anyukájának, és nem fekszik le csak azért se! XDDD Tipikus... :D Olyan kis bájos sztori lett ez. :)

Nárcisz

김산디 írta...

Szia!

Ez egy nagyon édes történet volt! Tök jó volt így reggel elolvasni, simán elment Mikulás ajinak:D A csokinál is jobb, ettől legalább nem hízok, viszont jobb kedvem lett tőle^^ Eszembe juttatta, amikor kiskoromban én az angyalokat akartam meglesni, akik a fa alá csempészik az ajándékaimat, de bealudtam a nagy akció alatt, és másnap teljesen magam alatt voltam, amiért elszalasztottam azt a csodás lehetőségetXD Mellesleg nagyon szépen megfogalmazott sorok voltak, és én személy szerint annak is örültem, hogy nem volt hosszú mondatokon keresztül taglalva a táj, hanem egyből a lényegre tértünk:-)
Köszönöm, hogy olvashattam!<3

Szandi

Lee Minxia írta...

Szia!

Annyira szeretem az olyan történeteket amikben gyerekek (is) szerepelnek. Nagyon aranyosra sikeredett. Emlékszem nekem is volt olyan, mikor meg akartam lesni a Mikulást, de aztán nem sikerült és elaludtam... Tetszett, hogy az anyuka nem szólt rá a kisfiúra, mikor tudta, hogy nem alszik, és akkor sem pörölt vele, mikor csintalanságon kapta, mert sok szülő elfelejti, hogy ő is volt gyerek, és, hogy ő sem volt egy angyal.. :D

Köszönöm, hogy olvashattam. :)

Minxia

Megjegyzés küldése

 
©Suzanne Woolcott sw3740 Tema diseñado por: compartidisimo