December 21.

Árvaházi karácsony

(Írta: Park Minrin)

A hatalmas zöld fenyő megannyi gyermek szorgos munkájának köszönhetően öltözött ünnepi díszbe. A sok fényes gömb, színesre festett figura, cukormázzal díszített mézeskalács és csillogó csomagolópapírból kivágott angyalka igazán varázslatossá változtatta a fát, bár a szobán átsiető felnőttek csupán annyit mondtak rá: csicsás.

Legalább harminc izgatottan ragyogó szempár figyelte, ahogy az igazgató úr a fa tetejére illeszti a kicsit kopott csillagot, mely ezen a napon mégis csodálatosabb volt, mintha újonnan vették volna, hiszen emlékek és gyermekmosolyok százait őrizte.

Órákkal később dobozok tömkelege pihent a nagy fa árnyékában, ezüst- és aranyszín papírba csomagolva, fényes masnival a tetején. Mindegyiken apró cimke hirdette, melyik gyermek kapja. Két csintalan kisfiú kukucskált be az ajtón, majd kacagva elszaladtak.

Szobájukban az ablak előtti íróasztalra görnyedve egy fekete copfos kislány rajzolt. Éppen gondosan színezett egy fenyőfát, vigyázva, hogy a vonalon belül maradjon. A lap tetején már ott díszelgett egy igazán piros télapó, apró rénszarvasszánon, de annál nagyobb puttonnyal.

Lassan közeledett a nyolc óra, és a percek múlásával arányosan fokozódott az izgatottság az épületben. Gyereknevetéstől visszhangzott a folyosó, néha felcsendült egy hangosabb kiáltás, olykor pedig rohanó léptek dobogtak a linóleumon. A felnőttek nyugtató szavakkal igyekeztek kordában tartani a kicsiket, és sorba állították őket, hogy majd rendezetten vonulhassanak az étkezőbe vacsorázni.

Az óra kondulásával egyszerre hangzott fel a csengőszó, a gyerekek nyüzsgése pedig abban a pillanatban megszűnt. Fegyelmezetten, egymás kezét szorongatva vonultak az ebédlőbe, és szinte hang nélkül keresték meg helyeiket.

Némaságuk egészen a vacsora végéig kitartott, akkor viszont ismét gyermekzsivaj töltötte meg a termet. Az egész napos feszült várakozás és izgatott készülődés miatt felbolydult méhkasra emlékeztetett a szoba, türelmetlenül toporogtak az ajtóban, arra várva, hogy a máskor tanulószobának használt helyiségbe vonuljanak végre.

A karácsonyfa szinte ragyogott az időközben rákerült színesen világító füzérnek köszönhetően, néhány csodálkozó sóhajt és meglepett kiáltást csalva ki ezzel a gyerekekből. Egyszerre rohamozták meg az ajándékhalmot, a nagyobbak segítettek annak is megtalálni a saját dobozát, aki még nem tudott olvasni.

A sarokban egy kislány üldögélt, sötétbarna haját két rózsaszín masni díszítette, mályvaszín ruhája elterült körülötte a földön. Szemeiből könnyek százai peregtek, ahogy a játékbabát szorongatta, melyet az imént csomagolt ki egy aranyszínű papírba burkolt dobozból.

- Én egy anyukát akartam...