Műfaj,
vázlatírás, stíluskérdések
Írta: Ézemi
Kicsit úgy
érzem, feldaraboltam az alkotói folyamat kezdetét, hiszen a műfajjal és a hozzá
tartozó stílussal már akkor elkezdünk foglalkozni, amikor megszületik a
fejünkben az a bizonyos ötlet; na de haladjunk tovább a művünk tervezésével. ;)
Honnan indulunk?
Maradva az előző lecke háborús témájánál, amint megjelenik a fejünkben
az a bizonyos kép a lövészárokban hasaló katonáról, már ekkor biztosan
kapcsolódik ehhez valamilyen érzés, hangulat is bennünk. Ebben a kezdeti
szakaszban is érezzük, hogy a részvét, a szomorúság, a harag, a hazaszeretet, a
küzdelem, vagy valami egészen más hatja át a gondolatainkat. Ebből kiindulva
érdemes műfajt választanunk.
Drabble és
novella esetén az sem tragédia, ha ösztönből kezdünk neki az írásnak, és nem
gondolkodunk el a műfaji kérdéseken, ám egy mélyebb lélegzetű alkotásnál
elengedhetetlen a hosszabb tervezés.
Ha
tervezés, akkor vázlatírás
Igen, erről nem volt szó korábban, ám a drabble-t/egypercest leszámítva
minden terjedelemben ajánlatos vázlatot írnunk, hogy magunk előtt láthassuk a
történet szövését illetve a szereplők mozgását.
Novellánál elég lehet pár mondatban jellemeznünk a szereplők külső és
belső tulajdonságait; hogy hogyan néznek ki, és milyen emberek is ők.
Kisregénynél illetve regénynél azonban szinte kötelező a karakterek mélyebb,
részletesebb kidolgozása. Egész embert kell alkotnunk, végiggondolva a
külsejüket, hogy kik ők, honnan indult és hogyan alakult az életük, hogyan
éreznek és gondolkodnak.
A cselekményvezetéssel
is hasonlóképp érdemes eljárni. Novella esetén elegendő lehet címszavakban is
leírni a főbb történéseket, ám egy több szálon futó alkotás cselekményrendszere
mindenképp hosszabb tervezést igényel.
A vázlatírás arra is jó, hogy rávilágítson az apró hézagokra, hibákra,
amelyeket a fejben való tervezgetéskor esetleg figyelmen kívül hagytunk.
Például a történetünk elején a katonánk
még csak udvarolgat szíve hölgyének, ám annak nem egyértelmű viselkedése miatt
kétségek közt őrlődik, hogy vajon viszontszereti-e őt, és ezzel a
bizonytalansággal a gondolataiban kell elindulnia a csatamezőre. Tehát ők
ketten nem alkotnak egy párt alaphelyzetben, a későbbiekben mi mégis azt
ültetjük ennek a bizonyos nőnek a fejébe, hogy ő bizony a hites urát csalja meg,
mikor elfogadja egy másik férfi udvarlását, mialatt a főhősünk épp a fronton
harcol.
A vázlatírás megoldást hozhat akkor is, ha elakadunk a
történetvezetésben, ha nem tudjuk, hogyan kéne folytatnunk illetve befejeznünk
a művünket. Erre az esetre létezik egy elég jól működő megoldás, melyért ezer
köszönet jár Viának:
A vázlatfüzetünkben - illetve ha gépen
dolgozunk, a dokumentumunkban - húzzunk a kérdéses résznél annyi nyilat, ahány
lehetséges folytatás eszünkbe jut, és ezek alá írjuk le, hogyan is alakulna
adott esetben a cselekmény. Miután mindegyik variációt megrágjuk magunkban, és
papírra is vetjük, szinte biztosan érezni fogjuk, melyik lesz a jó út.
További érv a
vázlatírás mellett, hogy hasonlóan alakítható, formálható, akár egy mai modern
amerikai ház: Nincs azzal semmi baj, ha írás közben kicsit változtatunk rajta,
elveszünk belőle, hozzáteszünk, stb. Ha engem kérdeztek, szinte biztos is, hogy
nem egészen azt veti az ember papírra, amit megtervezett, hisz’ az alkotói
folyamat közben a történet szinte minden esetben önállósítja magát, és kicsit
az író akarata fölé kerekedik. ;)
Stílus
Bár nem
igazán igényel külön tervezést, szerintem érdemes erről is beszélni, ha már az
írás kezdeteit vesézzük ki. A megfelelő stílus kiválasztása azonban részben
szubjektív döntés, hisz’ az egyéni ízlésünk is befolyásolja, milyen stílust
érzünk magunkénak illetve a választott műfajhoz illőnek. Van viszont pár
általánosan elmondható, íratlan szabály, melyeket ti is felfedezhettek, ha
bármilyen szépirodalmi művet kézbe vesztek. Úgy gondolom, ha elsődlegesen az
igényességre törekszünk, ff. íróként is érdemes ezeket szem előtt tartva
megfogalmazni a gondolatainkat.
× Minden
esetben a
műfajból, az időbeliségből, helyszínből, a választott szemszögből és a
szereplőkből kell kiindulnunk.
Tehát ha az első világháború idején járunk, és már
eldöntöttük, hogy egy háborús, lélektani angstet szeretnénk írni, ügyeljünk rá,
hogy a szereplők ne olyasmi módon csevegjenek egymással, mint két illuminált
állapotban levő hippi, akik épp a fene tudja, hol, egy mezőn fetrengve
elmélkednek arról, hogy szeretkezzenek-e egyet újra, vagy inkább egy jointot
szívjanak-e el.
× Az írói szemszög megválasztása is befolyásolja a megfelelő stílus
kiválasztását.
Míg E/1-ben ügyelnünk kell arra, hogy a leírások
stílusát is alakítja a mesélő karaktere, addig E/3-ban ilyen szempontból
könnyebb dolgunk van, mert saját magunk alakíthatjuk a leíró részek stílusát.
Mivel
tudjuk agyoncsapni a stílust?
Biztosan
lesznek olyanok, akik nem értenek velem egyet a következő pontok mindegyikében,
mert úgy vélik, a ff-re lazább szabályok érvényesek; ezért is tartom fontosnak
kihangsúlyozni, hogy a szépirodalmi művekből indulok ki ezek megfogalmazásakor.
× Szleng és trágárság kötőszóként való használata
Itt most valószínűleg sokan kikérik maguknak a
leírtakat, arra hivatkozva, hogy a ff-ökben ma nagyon trendik a tökösködő
tinédzser és kemény csávó szereplők,
illetve a fiatalság valóban így beszél, ezért aztán nincs ebben semmi
kivetnivaló.
Nos, ahogy korábban már említettem, nem kötelező velem
minden esetben egyetérteni, de gondoljatok csak bele, hány olyan könyvet
olvastatok már, ami akár tinikről tiniknek szól, és hemzseg a káromkodástól
illetve az utca nyelvén íródott? Nem véletlen, hogy nemigen találni ilyet,
mivel a
szleng és az obszcén szavak túl gyakori használata igénytelenné teszi a megírt
művet. (Ahogy az sem véletlen, hogy a trendi, a tökösködő és a kemény csávó szavakat dőlttel szedtem. Ezek azok, amelyek nem igazán passzolnak
az általam itt használt stílushoz. Ugye érezhető? ;))
Persze, egyáltalán nem életszerű, hogy a tizenhat
éves, lázadó és nagyszájú Pista négy soros körmondatokban és irodalmi stílusban
beszéljen, de az sem, ha minden második szava valami ízes káromkodás.
Gondolkodjunk reálisan.
Legjobb ilyen esetben az arany középút: Törekedjünk arra íráskor, hogy a
mondandó cifra trágárságok nélkül is csattanjon, illetve csak akkor káromkodtassuk Pistát, ha muszáj;
mikor úgy érezzük, a helyzet súlyossága megköveteli, hogy ilyen hevesen
reagáljon. Használjunk inkább a párbeszédeiben pár szavas, hiányos mondatokat, a
közbevetésekben sok érzelmet, indulatot kifejező jelzőt.
Ide kapcsolódik egy szellemes cikk, melyre szintén Via néni Író
Projectjében leltem rá. A Harry Potter univerzumot veszi alapul, de ez senkit
ne tántorítson el az olvasástól. J Látni fogjátok, hogy az író talán kicsit szigorúbban
is nyilatkozik a szlengről és a trágárkodásról, mint én. ;)
× Számmal írt számok, szmájlik, egyéb jelecskék
Továbbra is annál maradva, hogy a ff. szépirodalmi mű,
gondolom, érthető, miért teszi az írásunkat komolytalanná, ha hangulatjelekkel
tűzdeljük tele a szöveget. Ezekkel nagyon tömören és gyorsan lehet kommunikálni
egy chatablakban, hiszen erre lettek kitalálva, de nem részei a magyar
nyelvnek. Itt is csak arra gondoljatok, melyik könyvben találkoztatok már
ilyesmivel. Egyikben sem, igaz? ;)
Hasonló finomság
az is, hogy a szövegben szereplő számneveket betűvel írjuk ki, ne pedig
számmal. Kivételt képeznek ez alól a hosszabb számsorok, évszámok illetve
telefonszámok. Egy szakkönyvben teljesen rendjén van a számozás, ám egy
történetet elmesélő műben sokkal szebben mutat, ha két órára megy el a szereplőnk otthonról, nem pedig 2-re.
× Chatfiction, chatrészletek, telefonbeszélgetések
Bizony, aki nem hallott volna róla, létezik ilyen ff.
műfaj is, ám szándékosan nem említettem korábban, ugyanis ez a forma magában
hordozza az eddig felsorolt összes, stílust agyoncsapó dolgot: szlenget,
káromkodást, hangulatjeleket, még rövidítéseket, mozaikszavakat is; emellett
pedig sokan a központozásra sem ügyelnek, mert ugye a chatben is szabadon
kommunikálunk, akkor miért is ne?
Röviden: Azért ne, mert igénytelen, gyerekes és
komolyan vehetetlen. Persze, külföldi oldalakon gyakorta találkozni ezzel a
műfajjal – ahogy az mpreggel is, ettől még nem javaslom egy magára valamit is
adó írópalántának, hogy ilyesmit alkosson.
A hagyományos, folyékony szövegbe ültetett, “bevágott” chatrészletek
gyakori használata is kerülendő az előbbiek miatt. Ugyanez igaz a
telefonbeszélgetésekre is. Azt ajánlom, csak akkor szúrjunk ilyesmiket a
szövegbe, ha hosszú esetleg körülményes lenne a saját szavainkkal
megfogalmazni, miről és hogyan is beszélgettek a szereplők.
Telefonbeszélgetésnél egyébként célszerű a vonal másik végén levő szereplő
mondandóját dőlt betűvel szedni.
Nos, ennyi lenne ez a lecke. Úgy érzem, kicsit hosszúra sikeredett, de
ígérem, a soron következő téma rövidebb és könnyedebb hangvételű lesz. J
Források: