2018. március 17., szombat

Az írás előkészületei

Műfaj, vázlatírás, stíluskérdések
Írta: Ézemi



Kicsit úgy érzem, feldaraboltam az alkotói folyamat kezdetét, hiszen a műfajjal és a hozzá tartozó stílussal már akkor elkezdünk foglalkozni, amikor megszületik a fejünkben az a bizonyos ötlet; na de haladjunk tovább a művünk tervezésével. ;)

Honnan indulunk?
Maradva az előző lecke háborús témájánál, amint megjelenik a fejünkben az a bizonyos kép a lövészárokban hasaló katonáról, már ekkor biztosan kapcsolódik ehhez valamilyen érzés, hangulat is bennünk. Ebben a kezdeti szakaszban is érezzük, hogy a részvét, a szomorúság, a harag, a hazaszeretet, a küzdelem, vagy valami egészen más hatja át a gondolatainkat. Ebből kiindulva érdemes műfajt választanunk.
Drabble és novella esetén az sem tragédia, ha ösztönből kezdünk neki az írásnak, és nem gondolkodunk el a műfaji kérdéseken, ám egy mélyebb lélegzetű alkotásnál elengedhetetlen a hosszabb tervezés.
Ha tervezés, akkor vázlatírás
Igen, erről nem volt szó korábban, ám a drabble-t/egypercest leszámítva minden terjedelemben ajánlatos vázlatot írnunk, hogy magunk előtt láthassuk a történet szövését illetve a szereplők mozgását.
Novellánál elég lehet pár mondatban jellemeznünk a szereplők külső és belső tulajdonságait; hogy hogyan néznek ki, és milyen emberek is ők. Kisregénynél illetve regénynél azonban szinte kötelező a karakterek mélyebb, részletesebb kidolgozása. Egész embert kell alkotnunk, végiggondolva a külsejüket, hogy kik ők, honnan indult és hogyan alakult az életük, hogyan éreznek és gondolkodnak.
A cselekményvezetéssel is hasonlóképp érdemes eljárni. Novella esetén elegendő lehet címszavakban is leírni a főbb történéseket, ám egy több szálon futó alkotás cselekményrendszere mindenképp hosszabb tervezést igényel.
A vázlatírás arra is jó, hogy rávilágítson az apró hézagokra, hibákra, amelyeket a fejben való tervezgetéskor esetleg figyelmen kívül hagytunk.
Például a történetünk elején a katonánk még csak udvarolgat szíve hölgyének, ám annak nem egyértelmű viselkedése miatt kétségek közt őrlődik, hogy vajon viszontszereti-e őt, és ezzel a bizonytalansággal a gondolataiban kell elindulnia a csatamezőre. Tehát ők ketten nem alkotnak egy párt alaphelyzetben, a későbbiekben mi mégis azt ültetjük ennek a bizonyos nőnek a fejébe, hogy ő bizony a hites urát csalja meg, mikor elfogadja egy másik férfi udvarlását, mialatt a főhősünk épp a fronton harcol.
A vázlatírás megoldást hozhat akkor is, ha elakadunk a történetvezetésben, ha nem tudjuk, hogyan kéne folytatnunk illetve befejeznünk a művünket. Erre az esetre létezik egy elég jól működő megoldás, melyért ezer köszönet jár Viának:
A vázlatfüzetünkben - illetve ha gépen dolgozunk, a dokumentumunkban - húzzunk a kérdéses résznél annyi nyilat, ahány lehetséges folytatás eszünkbe jut, és ezek alá írjuk le, hogyan is alakulna adott esetben a cselekmény. Miután mindegyik variációt megrágjuk magunkban, és papírra is vetjük, szinte biztosan érezni fogjuk, melyik lesz a jó út.
További érv a vázlatírás mellett, hogy hasonlóan alakítható, formálható, akár egy mai modern amerikai ház: Nincs azzal semmi baj, ha írás közben kicsit változtatunk rajta, elveszünk belőle, hozzáteszünk, stb. Ha engem kérdeztek, szinte biztos is, hogy nem egészen azt veti az ember papírra, amit megtervezett, hisz’ az alkotói folyamat közben a történet szinte minden esetben önállósítja magát, és kicsit az író akarata fölé kerekedik. ;)
Stílus
Bár nem igazán igényel külön tervezést, szerintem érdemes erről is beszélni, ha már az írás kezdeteit vesézzük ki. A megfelelő stílus kiválasztása azonban részben szubjektív döntés, hisz’ az egyéni ízlésünk is befolyásolja, milyen stílust érzünk magunkénak illetve a választott műfajhoz illőnek. Van viszont pár általánosan elmondható, íratlan szabály, melyeket ti is felfedezhettek, ha bármilyen szépirodalmi művet kézbe vesztek. Úgy gondolom, ha elsődlegesen az igényességre törekszünk, ff. íróként is érdemes ezeket szem előtt tartva megfogalmazni a gondolatainkat.
× Minden esetben a műfajból, az időbeliségből, helyszínből, a választott szemszögből és a szereplőkből kell kiindulnunk.
Tehát ha az első világháború idején járunk, és már eldöntöttük, hogy egy háborús, lélektani angstet szeretnénk írni, ügyeljünk rá, hogy a szereplők ne olyasmi módon csevegjenek egymással, mint két illuminált állapotban levő hippi, akik épp a fene tudja, hol, egy mezőn fetrengve elmélkednek arról, hogy szeretkezzenek-e egyet újra, vagy inkább egy jointot szívjanak-e el.
×  Az írói szemszög megválasztása is befolyásolja a megfelelő stílus kiválasztását.
Míg E/1-ben ügyelnünk kell arra, hogy a leírások stílusát is alakítja a mesélő karaktere, addig E/3-ban ilyen szempontból könnyebb dolgunk van, mert saját magunk alakíthatjuk a leíró részek stílusát.
Mivel tudjuk agyoncsapni a stílust?
Biztosan lesznek olyanok, akik nem értenek velem egyet a következő pontok mindegyikében, mert úgy vélik, a ff-re lazább szabályok érvényesek; ezért is tartom fontosnak kihangsúlyozni, hogy a szépirodalmi művekből indulok ki ezek megfogalmazásakor.
×  Szleng és trágárság kötőszóként való használata
Itt most valószínűleg sokan kikérik maguknak a leírtakat, arra hivatkozva, hogy a ff-ökben ma nagyon trendik a tökösködő tinédzser és kemény csávó szereplők, illetve a fiatalság valóban így beszél, ezért aztán nincs ebben semmi kivetnivaló.
Nos, ahogy korábban már említettem, nem kötelező velem minden esetben egyetérteni, de gondoljatok csak bele, hány olyan könyvet olvastatok már, ami akár tinikről tiniknek szól, és hemzseg a káromkodástól illetve az utca nyelvén íródott? Nem véletlen, hogy nemigen találni ilyet, mivel a szleng és az obszcén szavak túl gyakori használata igénytelenné teszi a megírt művet. (Ahogy az sem véletlen, hogy a trendi, a tökösködő és a kemény csávó szavakat dőlttel szedtem. Ezek azok, amelyek nem igazán passzolnak az általam itt használt stílushoz. Ugye érezhető? ;))
Persze, egyáltalán nem életszerű, hogy a tizenhat éves, lázadó és nagyszájú Pista négy soros körmondatokban és irodalmi stílusban beszéljen, de az sem, ha minden második szava valami ízes káromkodás. Gondolkodjunk reálisan.
Legjobb ilyen esetben az arany középút: Törekedjünk arra íráskor, hogy a mondandó cifra trágárságok nélkül is csattanjon, illetve csak akkor káromkodtassuk Pistát, ha muszáj; mikor úgy érezzük, a helyzet súlyossága megköveteli, hogy ilyen hevesen reagáljon. Használjunk inkább a párbeszédeiben pár szavas, hiányos mondatokat, a közbevetésekben sok érzelmet, indulatot kifejező jelzőt.
Ide kapcsolódik egy szellemes cikk, melyre szintén Via néni Író Projectjében leltem rá. A Harry Potter univerzumot veszi alapul, de ez senkit ne tántorítson el az olvasástól. J Látni fogjátok, hogy az író talán kicsit szigorúbban is nyilatkozik a szlengről és a trágárkodásról, mint én. ;)
× Számmal írt számok, szmájlik, egyéb jelecskék
Továbbra is annál maradva, hogy a ff. szépirodalmi mű, gondolom, érthető, miért teszi az írásunkat komolytalanná, ha hangulatjelekkel tűzdeljük tele a szöveget. Ezekkel nagyon tömören és gyorsan lehet kommunikálni egy chatablakban, hiszen erre lettek kitalálva, de nem részei a magyar nyelvnek. Itt is csak arra gondoljatok, melyik könyvben találkoztatok már ilyesmivel. Egyikben sem, igaz? ;)
Hasonló finomság az is, hogy a szövegben szereplő számneveket betűvel írjuk ki, ne pedig számmal. Kivételt képeznek ez alól a hosszabb számsorok, évszámok illetve telefonszámok. Egy szakkönyvben teljesen rendjén van a számozás, ám egy történetet elmesélő műben sokkal szebben mutat, ha két órára megy el a szereplőnk otthonról, nem pedig 2-re.
×  Chatfiction, chatrészletek, telefonbeszélgetések
Bizony, aki nem hallott volna róla, létezik ilyen ff. műfaj is, ám szándékosan nem említettem korábban, ugyanis ez a forma magában hordozza az eddig felsorolt összes, stílust agyoncsapó dolgot: szlenget, káromkodást, hangulatjeleket, még rövidítéseket, mozaikszavakat is; emellett pedig sokan a központozásra sem ügyelnek, mert ugye a chatben is szabadon kommunikálunk, akkor miért is ne?
Röviden: Azért ne, mert igénytelen, gyerekes és komolyan vehetetlen. Persze, külföldi oldalakon gyakorta találkozni ezzel a műfajjal – ahogy az mpreggel is, ettől még nem javaslom egy magára valamit is adó írópalántának, hogy ilyesmit alkosson.
A hagyományos, folyékony szövegbe ültetett, “bevágott” chatrészletek gyakori használata is kerülendő az előbbiek miatt. Ugyanez igaz a telefonbeszélgetésekre is. Azt ajánlom, csak akkor szúrjunk ilyesmiket a szövegbe, ha hosszú esetleg körülményes lenne a saját szavainkkal megfogalmazni, miről és hogyan is beszélgettek a szereplők. Telefonbeszélgetésnél egyébként célszerű a vonal másik végén levő szereplő mondandóját dőlt betűvel szedni.


Nos, ennyi lenne ez a lecke. Úgy érzem, kicsit hosszúra sikeredett, de ígérem, a soron következő téma rövidebb és könnyedebb hangvételű lesz. J

Források:



2017. december 11., hétfő

A kezdetek

Ihletszerzés és terjedelem
Írta: Ézemi
Ahogy ígértem, ez alkalommal már belecsapunk a lecsóba, legalábbis ami az írás rejtelmeit illeti. Kezdjük el hát a folyamat elején. ;)
Ihlet, de honnan?
Bizonyára bennetek is felmerül sokszor a kérdés, hogy honnan, miből érdemes témákat meríteni az íráshoz. Saját tapasztalatból tudom, mennyire idegesítő tud lenni, mikor erre valaki lazán azt feleli: bármiből vagy mindenhonnan.
Úgy tűnhet, ez afféle „nesze semmi, fogd meg jól” segítség, ám ez az a válasz, ami minden lehetőséget magába sűrít. Ihletet ugyanis a saját életünk és a körülöttünk levő világ képeiből, eseményeiből, érzéseiből, gondolataiból és fantáziánk világából nyerhetünk. Mivel mind másmilyenek vagyunk, más szemüvegen át látjuk a világot, más témák, gondolatok állnak közel hozzánk, nehéz erre mindenki számára biztosan működő receptet mondani. Ezért csupán tippeket, lehetőségeket fogok itt felsorolni.
Ha már fanfictiont írunk, akkor elsődlegesen a rajongásunk tárgyai lehetnek a fő ihletforrásaink, tehát a róluk szóló filmek, sorozatok, könyvek, videoklipek, koncertfelvételek, stb. Akár már meglévő ff. is adhat nekünk ötletet. (Itt azonban mindenképp megjegyezném, hogy ha az elkészült művünk látványos, felismerhető hasonlóságokat mutat a másikkal, minden esetben meg kell jelölni a szerzőt és az alkotást. A plagizálás nem megengedett, és azt hiszem, nem megengedhető vétek egy fanficíró számára sem.)
Azután keresgéljünk, kutassunk téma után a saját érdeklődési körünkben, hisz’ minden bizonnyal könnyebben megragad minket valami, ha kötődünk az adott témához. Itt arra gondolok, hogy aki zenélni szeret, élje át mélyen, szívja magába a zenét. Aki mondjuk bolondul az akciófilmekért, figyeljen az egyes jelenetekre, kövesse az érzéseit; aki sportol, próbálja magáévá tenni a mozgással felszabaduló érzéseket, energiákat.
Ezek lehetnek szerintem a tudatos módjai az ihletszerzésnek, általánosságban pedig azt mondanám, érdemes nyitott szemmel, füllel és szívvel járni a világban. Ha így teszünk, előbb-utóbb nagy eséllyel testet ölt bennünk valamiféle történetkezdemény. :)
Rövidke, novella, esetleg regény?
Amikor már megszületett bennünk az a bizonyos kezdemény, a történetünk magja, azonnal felmerül a kérdés, hogy milyen terjedelemben kellene, lenne érdemes gondolkodnunk.
Ezt elsődlegesen maga az ötletünk dönti el, illetve mi magunķ, azzal, hogy elmerengünk azon, mit is szeretnénk közölni, elmondani.
Példa: Láttunk egy képet az egyik kedvencünkről, melyen feketére volt kormozva az arca, és épp csak lesütött, sötét tekintete látszott ki valami furcsa, kerek sapka alól. Erre megjelent a fejünkben egy kép, hogy az illető katona, és épp a lövészárokban hasal. Lő, visszahúzódik, azután bosszúsan vonja össze a szemöldökeit, mert már megint kifogyott a tár, és töltényt kell cserélnie a puskájában…
És itt van az a pont, amikor befelé, magunkba kell figyelnünk:
Milyen érzéseket kelt bennünk ez a jelenet? Mi az, ami mindenképp kikívánkozik belőlünk? Ő áll a középpontban, vagy talán a háború borzalma? Csupán néhány érzést, egy apróbb jelenetecskét akarunk kiragadni ebből a helyzetből? Vagy szeretnénk elmesélni egy történetet az illetőről: hogy hogyan harcolt és halt meg hősiesen a csatamezőn, vagy élte túl a borzalmakat? Talán komplexebb képet szeretnénk a főszereplő életének alakulásáról festeni, beleértve a hátországát is?
Amint magunkban válaszolni tudtunk az ezekhez hasonlókra, az ötletünk készen áll arra, hogy elkezdjük tervezni a megvalósítást. Nem biztos, hogy ez gyorsan megtörténik; pihenhet egy ötlet napokig, hetekig, de akár hónapokig is kiforratlanul a fejünkben. Amikor viszont eljutunk ide, a terjedelem lesz a következő kérdésünk.
Általánosságban elmondható, hogy minél több jelenetet, eseményt és szereplőt szeretnénk megjeleníteni, annál hosszabb és összetettebb történetben kell gondolkodnunk.
Egyetlen pillanat, érzés, hangulat vagy néhány rövid jelenet megjelenítésére elegendő egy drabble illetve egyperces. Ragadjuk meg ezt a bizonyos dolgot, mondjuk akár a főszereplő pillanatnyi bosszankodását a kifogyott töltény miatt, s eköré építsük a többit: A külvilág hatásait, a gondolat továbbfolyását.
Eszébe jut az is, hogy vajon hová keveredhetett időközben a barátja. Meg sem tudja keresni, mert olyan sűrű tűzbe keveredtek. Csak kúszik-mászik előre a porban prüszkölve, mikor végre felismeri a másikat – a bakancsáról, aminek a talpán még mindig ott díszeleg piros filccel az ára. És már boldog; minden ellenére képes az lenni, mert élve találta őt.
Ha ennél több mondandónk van, több szereplőt szeretnénk bevonni és mozgatni, érdemesebb kicsit hosszabb kifejtésben gondolkodni. És megint előjön, hogy mit is akarunk kiemelni, közölni: Röviden leírnánk az eseményeket és az érzéseket a katona számára fontos egy-két embert is bemutatva, míg végül hőssé vagy épp gyáva árulóvá avatjuk őt? Esetleg valami erkölcsi döntéskényszerrel a végén az olvasót is elgondolkodtatjuk?
Ha ehhez hasonlókon van a hangsúly, legmegfelelőbb választás a novella. Írhatunk akár húsz oldalas novellát, vagy néhány részes minifictiont, ha a publikálást nézzük; lényeg, hogy ha kevés szereplővel és egyetlen sorsfordulattal szeretnénk dolgozni, akkor ezt a műfajt érdemes használnunk.
Mélyebb lélegzetű műben, kisregény- illetve regényterjedelemben akkor érdemes gondolkodnunk, ha sok szereplőt, több cselekményszálat és több kibomló konfliktust, hosszan lejátszódó folyamatot, változást szeretnénk megjeleníteni.
Ha például az egyik szálon részletesen akarjuk ábrázolni, hogyan is nevelődött a főszereplő, miért tartják őt egyenes, pontos embernek, honnan ered a hazafiassága. Azután az a célunk, hogy a háború borzalmai közt szétzúzzuk ezeket az elveket, s vele együtt az ember lelkivilágát is, a történet végén szégyenszemre megfutamítva őt a további harc elől.
A másik szálon közben bemutathatunk egy másik embert, akiből az olvasó nem nézne ki hazafias érzületet és háborús sikereket; akiről nem is tudjuk, mivel érdemelte ki, hogy főszereplő legyen - aki végül mégis túlél minden viszontagságot, s nyomorékon, de mégis győztesen tér vissza a harcból.
Ezek mellett további szálakat is használhatunk: embereket, történéseket, melyek hatással vannak az előbbi kettőre is.
Ha az előbbiek alapján körvonalazódott bennünk, milyen művet is tervezgetünk, ezután következik csak a munka java, kezdve a megfelelő műfaj és stílus megválasztásával illetve a címadással. Ezek a témák a következő cikkben lesznek kibontva. :)
Forrásanyagot nem tudok most megnevezni, mivel minden saját kútfőből jött. Remélem, ezzel együtt érthetőnek és hasznosnak találjátok. :)

2017. november 9., csütörtök

Egy kis irodalomóra 3.

További fogalmak a fanfictionök világából
Írta: Ézemi
Attól függően, hogy kiket is választunk fanfictionünk főszereplőjéül – mely nemzet szülötteit, valós vagy kitalált figurákat, lényeket -, számtalan fogalommal találkozhatunk, melyek kapcsolódnak az általunk kedvelt emberekhez, alakokhoz. Ebben a kis cikkben olyan általános, széles körben használt meghatározásokat gyűjtöttem össze, melyek a ff-ökhöz és némely esetben általánosságban az íráshoz is kapcsolódnak.
Itt is fenntartom azt a korábbi kijelentésemet, hogy az általam leírtak a saját tapasztalataimon és az interneten fellelhető információkon alapulnak. Nem biztos tehát, hogy mindenki ugyanezt érti az egyes fogalmak alatt.
×   Mary Sue:
Nem véletlenül kezdem ám itt, hiszen erre a fogalomra utaltam az előző cikkben az avatarfic meghatározásánál. Mary Sue ugyanis az avatarfic rendszerinti főhőse: a sablonos női főszereplő, akit sok esetben önmaga „kozmetikázásával” mintáz meg az író.
Biztosan nektek is ismerős sok filmből és könyvből a lány, aki szép, okos, ügyes, ravasz, olyan kedves, hogy csak kedvelni lehet, akibe mindenki szerelmes; vagy esetleg épp ellenkezőleg: egy szerencsétlen, ügyetlen és suta rút kiskacsa, akit még az ág is húz, mégis csodálatos hattyúvá vedlik a történet végére, és persze, mindkét esetben összejön végül hőn szeretett lovagjával. Estig sorolhatnánk, hány ilyen karakterrel találkozni, ugye? :D
Férfi változatát Gary Stunak vagy Matty Samnek hívják (látni néhol Marty Stu megnevezést is), aki a legtöbbször kéz a kézben jár Maryvel a szó szoros és átvitt értelmében is.
Hogy hogy kerülhető el ez a párocska íróként? Egyszerűen és röviden fogalmazva: ne kövessétek a sablont. Tökéletes szereplő helyett valódi hús-vér figurát igyekezzetek alkotni, egyedi hibákkal és erényekkel. Sokat segíthet kezdőként, ha a saját barátaitok, ismerősök jellemén, viselkedésén gondolkodtok el. (Később külön is foglalkozom majd ezzel a témával.)
×   OC:
Ha már Mary Sue, ez a fogalom ugrott be azonnal, hiszen ő a legtöbb esetben OC, tehát original character: eredeti, általunk kitalált és megformált szereplő.
×   OOC: Lásd kicsit lejjebb az AU fogalmát.
×   Slash:
A homoszexuális témájú történetek sorolhatók ide. Mindkét nem esetében összefoglalóan is használják, de elsősorban a fiúk/férfiak közti szerelmet, kapcsolatot taglaló írások megnevezése. Női párja a femslash, mely kifejezetten leszbikus irányultságú történetet jelöl.
Távol-keleti, japán eredetű változatuk a yaoi és a yuri, azzal a különbséggel, hogy az előbbi kizárólag fiú/férfi, az utóbbi pedig lány/női párosokra utal. (Érdekesség, hogy a két fogalom az animerajongói közösségekben kifejezetten a szexuális töltetű írásokat jelöli, míg a visszafogottabb vonzalmat megjelenítő történetekre külön kifejezést használnak.)
Sokak szerint a slash irodalom olyan nagy múlttal rendelkezik és széles palettán mozog, hogy külön műfajnak is tekinthető. Helytálló lehet ez a vélemény, ha a ff. rajongói igényeket kielégítő, szórakoztató mivoltából indulunk ki; abból a tényből, hogy leggyakoribb témája a szex illetve az egymás iránti romantikus érzések.
Tekinthetünk viszont a fogalomra csupán a történet irányultságának megjelölőjeként, nem pedig műfaji értelemben. Jó példa lehet erre egy thriller, melyben a sok iszonyatos történés közepette vajmi kevés jelentőséggel bír, hogy milyen nemű a főszereplő szerelme.
×   Pre-slash:
Egy szóval langyosnak fordítanám, még ha kicsit komolytalanul is hangzik ez a megnevezés. Olyan történetekre használjuk, melyekben csak sejthető az azonos nemű szereplők közti vonzódás, ám nem állnak – még – romantikus kapcsolatban.
×   Bromance:
Az előzőhöz hasonló jelentésű fogalom, ám csak a fiúk/férfiak közti kapcsolat esetében használjuk. A brother és a romance szavak összeolvadásából született, és ehhez hűen a nagyon szoros, már-már szerelembe hajló baráti kapcsolatot megjelenítő írásokat jelölhetjük vele. Fontos jellemzője, hogy a hetero- és a homoszexuális irányultság határán mozog; az olvasóra van bízva, hogy mit szeretne belelátni az ilyen történetbe.
×   AU:
Röviden és tömören alternatív univerzum, ám többféle jelentésben is használják ezt a fogalmat. Azon nincs vita, hogy univerzumon itt a történet világát, környezetét kell érteni, mely a ff. természetéből adódóan legtöbb esetben egy mások által már megalkotott világ (lásd például: Harry Potter, Éhezők viadala).
A legelterjedtebb magyarázat szerint akkor játszódik az irományunk AU-ban, ha ezt a bizonyos világot valamilyen módon alapjaiban megváltoztatjuk. Írhatunk példának okáért sci-fit az Éhezők viadalából, ha bevonunk néhány földönkívülit is a „buliba”, vagy esetleg „feltámaszthatjuk” Harry Potter halott szüleit egy történet erejéig.
Némelyek szerint AU-nak számít az is, ha két különböző univerzumot egyesítünk, például kpop idolokat küldünk el azért a bizonyos gyűrűért a Gyűrűk ura színterébe, ám erre a dologra külön fogalmat is kitaláltak: ezt hívják crossovernek.
Na és itt jön még egy érdekes, kissé vitatott pont, ha már a kpopnál tartunk, de tulajdonképpen bármilyen zenekar, együttes vagy egyéb előadóművész esetében is elgondolkodhatunk valamin. Sokak szerint akkor is egyértelműen AU-ról beszélhetünk, ha a ff. a hétköznapi életben vagy az író által kitalált fantáziavilágban játszódik, ahol a szereplők nem azok az emberek/lények, akik a saját univerzumukban.
(Igen, egyesek biztosan már hevesen bólogatnak, hogy ebben az esetben beszélünk OOC-kről [out of character]; olyan szereplőkről, akiknek csak a külsejét „vettük kölcsön” a történetünkhöz.)
A zenészeknek, színészeknek, egyéb művészembereknek viszont megvan az a speciális tulajdonságuk, hogy a tagjaik a mi világunkban élő, létező emberek is. Így hétköznapi emberként megjeleníteni őket mindenképp OOC karaktereket eredményez, ha nem előadóművészként írunk rólunk, ám megoszlanak a vélemények arról, hogy AU-nak számít-e egy olyan történet, amelyben mondjuk egyszerű középiskolásként szerepelnek, akik csak álmodoznak a zenélésről, színészkedésről.
×   Cliffhanger:
Függővég. A történet olyan lezárása, mely szándékosan nyitva hagy néhány kérdést, esetleg nem oldja meg a fő konfliktust, a végkifejlet így az olvasók fantáziájára van bízva.
Szerintem drabble és egyperces terjedelemben nagyon jól lehet az olvasók elgondolkodtatására használni, illetve mélyebb lélegzetű írásoknál az egyes részek végén a figyelem fenntartása, a hangulat felspannolása érdekében. Nem ajánlatos azonban minden részt így zárni, mert a sokadik ilyen alkalom után már inkább idegesítő, mint izgalmas lehet a hatás. (Számomra egy regényterjedelmű mű legvégén különösen bosszantó, ha nincs rendes lezárás. Ilyenkor az ember szinte magára dühös, hogy a semmiért rágta magát keresztül többszáz oldalon.)


Nos, ennyi lett volna a kissé száraz bevezetés. A következő téma már magára az írásra, az első lépésekre fog koncentrálni. 
Források:

2017. október 17., kedd

Egy kis irodalomóra 2.

Fanfiction műfajok
Írta: Ézemi
Ezek azok a műfajok, melyekkel tele van az internet, de nem feltétlenül tudjuk pontosan, egyik-másik mit takar. Ebben igyekszik segíteni a második, könnyedebb irodalomóra. J
Jó néhány olyan kifejezés kering még a köztudatban, melyek sokkal inkább jellemzői, sajátosságai lehetnek egy ff-nek, mint a műfajai. Ezekkel a későbbiekben külön szeretnék foglalkozni, mert számomra bosszantó, mikor egyesek műfajként jelölnek meg valami olyat, ami inkább tulajdonságként magyarázható.
Leszögezném még, hogy az itt olvasható „definíciók” nincsenek kőbe vésve; megfogalmazásukkor a saját tapasztalataimat és az interneten leírtakat igyekeztem összesíteni. Előfordulhat tehát, hogy valaki kicsit másképp ismeri, használja ezeket.
×   Angst:
Fájdalmas, drámai, többségében lehangoló hangulatú mű. Gyakori eleme a depresszió, a gyilkosság, a vér, az erőszak.
×   Drabble:
Szűkebb értelmezésben pontosan száz szavas, tágabb értelmezésben rövid, párszáz szóból álló történet, mely csattanóval végződik.
A változatosság kedvéért létezik még half drabble - az ötven szavas történetek megnevezése -, double drabble – a kétszáz szavasoké – illetve trabble – a háromszáz szavasokra – is.
×   One shot:
Egyrészes, rövid történet kevés szereplővel. Fogalma nagyjából fedi a novelláét, bár a one shot nem feltétlenül záródik csattanóval.
×   Fluff:
Könnyed, vidám, cukormázas, leggyakrabban romantikus történet.
×   Hurt/comfort:
Az angst egy alműfaja. Olyan romantikus történet, melyben a szerelmesek se veled, se nélküled viszonyban vannak; folyton megbántják, majd vigasztalják egymást. Olyankor is hurt/comfort műfajba tartozik egy írás, ha a két szerelmes közül az egyik szenved, a másik pedig vigasztalja.
×   Me and my bias:
Leggyakrabban E/2-ben írt történet, melynek főszereplője a nyájas olvasó és az ő kedvenc zenei előadója. Előbbiek okán szinte kivétel nélkül romantikus is. Sajátossága még, hogy az író rendszerint kihagyja az egyik főszereplő nevét (_____), hogy az olvasó odaképzelhesse a sajátját.
×   Incest:
Vérfertőző viszonyt, családtagok közötti szerelmi, nemi kapcsolatot leíró mű.
×   Slice of life:
Ahogy a neve is mondja, életszeletke, tehát a hétköznapi élet eseményeit, mindennapos történéseit állítja a középpontba. Jellemzője a realisztikus, naturális megjelenítés.
×   Smut:
Olyan írás, amelynek gerince, lényege a szex, az erotika. Maga a szexjelenet nem feltétlenül részletesen kidolgozott benne; koncentrálhat a történet az érzésekre, a hangulatra is.
Néhányan a smuttal azonos vagy közel azonos jelentésben használják a lemon megnevezést is a műfajra.
×   PWP:
A Porn without plot vagy a Plot? What plot? rövidítése, tehát Cselekmény nélküli pornó vagy Cselekmény? Miféle cselekmény?. Gondolom, így már nem is sok további magyarázat szükséges hozzá. :D A smuttól abban különbözik, hogy szinte semmilyen hangsúlyt nem fektet a „körítésre” vagy a szereplőkre; a lényeg csak a minél behatóbban, valóságosabban, töményebben és szaftosabb megírt közösülés.
×   Songfiction:
Alapja egy zene, melynek hangulata, stílusa, szövege, esetleg a hozzá tartozó klip képi világa is megjelenik a történetben. Idegen nyelvű dal esetén célszerű lefordítani a szöveget, hogy illeszkedjen a sorainkhoz.
×   Roleplay (RP):
Szerepjáték. Legalább két író közös munkájából születik, akik „belebújva a főszereplők bőrébe”, felváltva alakítják a cselekményt. Általában E/1-ben íródik, de használhatunk E/3-at is. Az egyes írók részei néhány szavas, mondatos terjedelemtől a több oldalasig is terjedhetnek. Bővebben később a róla szóló cikkben. J
×   Flangst:
Fluffnak induló, angstként végződő történet.
×   Crack:
Leginkább novellaterjedelmű történet, mely abszurd módon humoros; a végletekig fokozza a túlzásokat, a hihetetlen eseményeket.
Egyszerűnek tűnik ilyesmit írni, hiszen abszurd történeteket bárki könnyen kitalál, de a vígjátékhoz hasonlóan nem ajánlanám kezdőknek a kipróbálását. Akkor írj cracket, ha már jól mennek azok a műfajok, amelyekből viccet akarsz csinálni.
×   Avatarfic:
Főszereplője maga az író, illetve önmagának egy eszményivé alakított változata. Leginkább romantikus, erotikus történetek sorolhatók ide.
(Igen, ide tartozik A szürke ötven árnyalata is, ám szerintem egy magára valamit is adó írópalánta mellőzi az ilyen történetek alkotását. Hogy miért gondolom így, az a következő cikkből kiderül. ;))
×   Deathfiction:
Ahogy a nevében is benne van, a lényege, a fő témája a főszereplő halála, haldoklása.
×   Mpreg:
Olyan történet, melyben egy férfi szereplő esik teherbe.
Igen, ez is külföldi találmány, ahogy a többi, de remélem, megértitek, hogy nem ajánlom a kipróbálását, hacsak nem egy eszement cracket ír valaki – amelyhez viszont szükségeltetik némi írói tapasztalat. :P
Szépirodalmi műfajok vs. fanfiction műfajok. Most akkor melyiket is használjuk?
Érdekes kérdés, amire azt mondanám, érdemes mindkettőből meríteni. Kicsit olyan ez, mint a festőpaletta színei, melyekben a főszíneket a hagyományos irodalmi műfajok képviselik, a kiegészítő színeket pedig a ff. műfajok.
Egy példa, hogy érthető legyen: Írhatok egy novellát, melyet besorolhatok még a vígjáték kategóriába, de mivel a hétköznapi élet apró-cseprő dolgaiból csinál viccet, ezért egyben slice of life is.
Ahogy az elején leírtam, ez a „lecke” csak a ff. műfajokat tartalmazza. Az egyéb gyakran használatos kifejezéseket, ff. jellemzőket a soron következő cikk fogja tárgyalni.
Források:

2017. október 2., hétfő

Bevezető




Írta: Ézemi

Miről is szól a rovat?
Leginkább azoknak az írópalántáknak igyekszik segítséget nyújtani, tippeket, érdekességeket mutatni, akik fanfictionírásra adják a fejüket. Nem titok, hogy jómagam a kpop és khiphop világában alkotok, de igyekszem itt olyan ismereteket közzétenni, melyek szélesebb körben is megállják a helyüket, illetve nemcsak az internetes publikálásnál használhatók.
Az alapokat a szépirodalmi művekre vonatkozó szabályok adják – hiszen a fanfiction is szépirodalmi alkotás. Az internetes megjelenítés árnyalja kicsit a képet a formázás illetve a történetek tagolása kapcsán; ezekre természetesen külön ki szeretnék térni a későbbiekben.

Minek is kellenek ezek a szabályok?
Nos, fanfictiont írni valószínűleg minden rajongó tud, aki szeretne – csak az nem mindegy, milyet. Itt van az a pont, amikor mindenkinek el kell döntenie magában, hogy csupán kötetlen szórakozásként, a rajongása kiéléseként tekint-e erre a tevékenységre, vagy az önkifejezés, a művészet egyik fajtájaként. Aki úgy érzi, az utóbbi (is) igaz rá, szeretne fejlődni, felfelé haladni ezen a bizonyos égig érő létrán, jó helyen jár. :)

Néhány apróság elöljáróban
Széles körben elfogadott nézeteket és a sajátjaimat is le fogom írni itt, de minden esetben jelezni fogom, ha valamire nincs igazán leírt szabály, illetve a saját ízlésetekre van bízva. Éppen ezért nem kell velem mindig egyetérteni, de az általános szabályok, irányelvek megfontolását mindenkinek javaslom.
A legtöbb cikkbe be fogok szúrni egy-egy linket, olyan oldalakét, melyek az adott témát hosszabban, árnyaltabban kifejtik, esetleg példaként szolgálnak valamire. Továbbá minden esetben jelölni fogom az általam felhasznált forrásokat.
Mivel a fanfiction nagyon gyakran előforduló szó lesz a továbbiakban, gyakran találkozhattok majd vele ff-ként rövidítve.

Egy kis irodalomóra 1.

Néhány szépirodalmi műfaj és a fanfiction

Jól látjátok, ezzel kezdjük, mert mint ahogy a házat, úgy az írást sem árt biztos alapokra helyezni. Ne féljetek, nem lesz sok ezekből a bevezető „leckékből”, átolvasásukat viszont ajánlom mindenkinek. :)

Mi is a fanfiction? Hová soroljuk?
Röviden és velősen megfogalmazva rajongók által írt kitalált történet, és mint ilyen, a szépirodalmi művek közé tartozik.
Irodalomórán valószínűleg mindenki találkozott a szépirodalmat három műnem szerint osztályozó nézettel, mely szerint lírai, epikai illetve drámai alkotásokat különböztethetünk meg. A ff-t - ahogyan minden kézzel fogható formában megjelenő, cselekményes, történetet elmesélő művet is – az epikába soroljuk. Emellett viszont meg kell még említeni a drámai műnemet is; nemsokára meglátjátok, miért. :)

Az irodalom epikus műfajai, melyekbe a ff. is besorolható:
· Mese:
Eredete szerint népmesét és műmesét különböztetünk meg. Fanfiction értelemszerűen csak az utóbbi lehet, mivel mi magunk írjuk. A mesék alapját leggyakrabban a jó és a rossz közti küzdelem jelenti, melyben végül a jó győzedelmeskedik, ff-ként azonban akár el is térhetünk ettől. Ugyanígy dolgozhatunk klasszikus illetve saját mesei szereplőkkel; szerintem érdemes ezeket vegyíteni is.
Ha rajongóknak szánjuk olvasásra a művünket, egy cseppet fejlesztenünk kell a gyermekeknek szóló mese egyszerű, egyoldalú karakterein, illetve nyugodtan színezhetjük a történetet felnőtteknek szóló poénokkal is.
Érdekes kihívás meseírással próbálkozni; a későbbiekben külön cikk is foglalkozik majd ezzel a műfajjal. :)

· Napló:
Ez a műfaj az író személyes élményeit időrendi sorrendben, bejegyzések formájában meséli el. Sajátossága, hogy monológként, elbeszélésként íródik, éppen ezért nemigen tehetünk bele párbeszédes részt.
Amire különösen figyelni kell, ha naplóformára adnánk a fejünket, az az, hogy az egyes bejegyzések ne ugyanarra a sémára készüljenek. Rettentő unalmas tud lenni például, ha a tinédzser főhős minden napjának leírása azzal kezdődik, hogy épp milyen tárgyból írt dolgozatot az iskolában.

· Regény:
Gondolom, ez nem igényel túl sok magyarázatot. Alapvetően sok szereplőt felvonultató, szerteágazó cselekményű, jellemzően többszáz vagy akár ennél több oldal terjedelmű alkotás. Fontos ismérve még, hogy a cselekmény több szálon fut, és jó esetben a főszereplő valamiféle változáson, jellemfejlődésen megy keresztül.
Ez az a műfaj, amely a legnagyobb írói tapasztalatot és tervezést igényli, ez pedig természetesen akkor is igaz, ha történetesen egy ff-t írunk. Ez utóbbi esetben annyival módosul kissé a szerkezet, hogy a kézzel fogható regény fejezeteinél rövidebb, néhány oldal terjedelmű részekre kell bontanunk a történetet a kényelmesebb olvashatóság érdekében. (Később külön cikk foglalkozik majd az interneten való publikálás sajátosságaival is.)

· Novella:
Jellemzően rövid, néhány szereplős történet, melynek cselekménye általában egy szálon fut, egy sorsfordulat köré épül. Zárására jellemző a csattanó.
Elég gyakran írunk ff-ként is novellát; ide tartoznak az egyetlen részes vagy néhány részre bontott irományok, melyekre jellemzőek a fent leírtak. Akik regényben gondolkodnak, de még úgy érzik, nincs elég tapasztalatuk a megírásához, novellaterjedelemben „kicsiben” is gyakorolhatják az egyes elemeket (például a leírásokat).

· Egyperces novella:
Rendszerint rövid, akár csak néhány soros kis történet, melynek szintén jellemzője a csattanóval végződés. A cím is fontos része, kiegészítője a szövegnek.
Szintén gyakran és szívesen használt műfaj ff. formában is. Kezdő íróknak is jó szívvel ajánlom a kipróbálását, mert viszonylag kevés időbe kerül a megalkotása, és nagyszerűen lehet vele célzottan fejleszteni az íráskészséget. Nem véletlen, hogy az írásgyakorlatoknak is ez a műfaja. :)

· Fantasy:
Általában egy képzelt világban játszódó alkotás mitikus vagy a mítoszokkal rokonságot, hasonlóságot mutató szereplőkkel és cselekménnyel.
Izgalmas műfaj, mely sok lehetőséget rejt magában ff-ként is, ám némi tapasztalatot, kutatást és tervezést igényel. Fontos utánanézni, meghatározni és lejegyzetelni magunknak, pontosan hogyan néznek ki és mire is képesek a fantasztikus lényeink, s ehhez tartani magunkat írás közben.

· Sci-fi:
Tudományos fantasztikum. Olyan többségében a lehetséges jövőben játszódó történet, mely valódi vagy képzeletbeli tudományok emberi társadalomra vagy egyes emberekre gyakorolt hatását mutatja be.
Viszonylag kevés sci-fi ff-t olvasni; talán ennek egyik oka, hogy a műfaj nem kevés kutatómunkát igényel, hacsak nem szeretnénk valami abszolút tudománytalan hülyeséget papírra vetni. Tapasztaltabb íróknak viszont jó szívvel ajánlom a kipróbálását, ha támad egy idevágó ötletük. :)

· Krimi:
Leginkább regényterjedelmű mű, melynek középpontjában egy bűntény elkövetése illetve felderítése áll. Izgalmát a lélektani elemek és a cselekmény furmányos csavarai adják.
Utóbbiak okán kemény fába vágja a fejszéjét, aki egy krimi ff. megírásába fog. Kezdőknek nem javaslom a szövevényes cselekményalkotás miatt.

· Paródia:
Egy jól ismert mű vagy stílus sajátosságait emeli ki és nagyítja fel, ezzel keltve humoros, nevettető hatást.
Izgalmas műfaj ff-ként is, de szintén tapasztalatot igényel. Alaposan ismernünk kell hozzá az adott stílust, jelenséget, és az sem árt, ha rendelkezünk némi humorérzékkel is. ;)

És akkor mi a helyzet a drámával?
A drámai művek az ókor óta rengeteg változáson mentek keresztül. A világ fejlődésével, az értékrendszerek folyamatos változásával illetve széthullásával a drámai mű egész szerkezete, előadásmódja, szereplői és témái is átalakultak. A hatalmas, világot megváltó tettek, eszmények, drámai hősök és ütközetek helyét átvették a hétköznapi emberek hétköznapi küzdelmei, melyek sok esetben inkább lelki, filozófiai szinten játszódnak le a valós csaták, akciók helyett.
A mai drámát már csupán a rendezés avanzsálja színpadra, filmvászonra szánt alkotássá; szerkezetében és részleteiben is sokkal inkább epikai, mint külön műnembe tartozó, egyedi sajátosságokkal bíró mű. Ennek okán ff-ként is írhatunk drámát.
Ide tartoznak azok a művek, melyek egy erkölcsi, érzelmi, vallási, társadalmi vagy egyéb konfliktushelyzetre épülnek. Leginkább a szereplők közti párbeszédek írják le és alakítják a cselekményt; a leíró részek kissé háttérbe szorulnak bennük.

Néhány drámai műfaj:
· Tragédia
Hőse valamiféle, számára magasztos célért küzd, miközben szemben áll egy másik erővel, értékrenddel vagy törvénnyel, végül pedig elbukik. A konfliktushelyzetet leginkább az adja, hogy az olvasók/nézők annak ellenére is azonosulnak a főszereplővel, hogy annak értékrendje, gondolkodása ellent mond a társadalmi normáknak vagy akár a józan ész érveinek.
Ff-ként szinte mindenféle terjedelemben írhatunk tragédiát, bár a kifejtés véleményem szerint legalább a novella „méreteit” és lehetőségeit igényli.

· Komédia/vígjáték:
Gondolom, különösebb magyarázatot nem igényel. Hagyományosan a konfliktushelyzetet okozó eszme vagy cél válik a műben értéktelenné, nevetségessé, és ezzel együtt a főhős is. Manapság mindenféle élethelyzet, emberi vagy társadalmi magatartás visszásságait kacagtató, derűs szemléletben megjelenítő alkotást ide sorolhatunk.
Komédiát/vígjátékot már egészen kis terjedelemben alkothatunk ff-ként is, amennyiben jól játszunk a szavakkal. :) Könnyedsége miatt egyszerűnek tűnhet ilyen művet írni, de ez nem egészen igaz. Nem mindenki rendelkezik olyan stílus- és humorérzékkel, hogy szélesebb tömegek is élvezetesnek, kacagtatónak tartsák a poénjait. Talán furán hangzik, de mielőtt valaki kopasz kezdőként nekiesne a dolognak, ajánlom, hogy nézzen meg néhány vígjátékot, akár doramát is, és figyelje meg alaposan, miből és hogyan csinálnak ezekben viccet.

A lista természetesen nem teljes, hisz’ a világirodalom rendkívül sokféle műfajt foglal magába, melyekkel mi magunk is megpróbálkozhatunk ff. formában is. Akit mélyebben is érdekel a téma, már a Wikipédia Irodalom szócikkére kattintva (LINK) is sok olyan érdekességet találhat, amit az iskolában nem tanítottak. :)

Források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Sci-fi

 
©Suzanne Woolcott sw3740 Tema diseñado por: compartidisimo